Barcza György: Útijegyzetek egy jegestengeri vadászkirándulásról / Budapest, Pátria, 1911. / Sz.Zs. 1316

III. RÉSZ. TROMSÖ - NARVIK - STOCKHOLM

— 104 — rűség volt ez a kényelmes puha fekhely az Ofoten szűk és kemény ágyai után. Hosszú idő után ismét a megszokott kényelem és kultúra vett körül. Vonatunk ugyan még teljesen vad vidéken száguldott, de itt bent már európai kényelemmel körülvéve, elnyújtózva a kellemes fekhelyen, kezemben a „Berliner Tagblatt" ötnapos számával, ismét a civilizált világban éreztem magamat. Késő reggel volt már, midőn ma felébredtem nagyszerű, nyugodt álomban töltött éjjel után, egészen felfrissülve, mintha csak otthon lettem volna, pedig ezalatt már jó hosszú darabot robogtunk dél felé, Skandinávia vadon fennsíkjain keresztül. Hz éj folyamán étkezőkocsit is csatoltak vonatunkhoz, melyben kifogástalan jó és friss ételeket lehetett kapni. Különösen ízletes volt a svéd reggeli, mely többféle hideg húsból, füstölt és pácolt halakból, zamatos gyümölcsből állott. A délelőtt gyorsan és kellemesen múlt el, a kényelmes vasúti kocsiban, akárcsak otthon lettünk volna, oly jól éreztük magunkat. A kocsi végében lévő nyitott erkélyről messze el lehetett látni a napsütötte vidékre. A levegő enyhe melege végtelen jól esett a párával telt, hideg tengeri levegő után és a jég örökös fehérsége, a sziklák egyhangú szürkesége után örömmel pihent meg a szem a fenyők friss zöldjén, a sokféle színű vadvirágokkal teleszórt, fűvel benőtt térségek üde színpompáján. Néha-néha megállt vonatunk egy kis vöröstetős, fafaragásokkal díszített állomás előtt, melyek mind igen csinosan vannak építve, rendesen és tisztán vannak tartva, úgy hogy vasúti állomás helyett inkább valamely egyszerű, de ízléssel épített nyaralónak lehetett volna tartani. Itt azután néhányan fel- és leszálltak, mind bennszülött svédek, jól megtermett magas férfiak, barátságos, tiszta nézésű, majdnem gyermekesen naiv, kékszemű, szőkehajú emberek, egészséges, nyugodt mozdulatú, magas termetű nők, majd mindegyik egy tipusa a romlatlan, de azért a kultúra magas fokán álló svéd fajnak. A nők talán egy kicsit túlságosan jól kifejlettek, túlerősek és egészségesek voltak, a szinte férfias megjelenés, a megfontolt, határozott mozdulatok miatt hiányzott belőlük az a természetes báj és könnyedség, mely okvetlen szükséges ahhoz, hogy a nő necsak hasznos legyen, hanem tetszeni is tudjon. Hmint a délolaszországi férfiak és főkép nők közt csak elvétve akad egy szőke, úgy ezek között meg nagyritkaság a feketehajú. Majdnem vala-