Barcza György: Útijegyzetek egy jegestengeri vadászkirándulásról / Budapest, Pátria, 1911. / Sz.Zs. 1316

III. RÉSZ. TROMSÖ - NARVIK - STOCKHOLM

— 98 — nyájan felmentünk a fedélzetre és ott élvezve a jó meleg, annyit nélkülözött napsugarat, vártuk, hogy mikor tűnnek fel Tromsö faházacskái. Hmint ügy ültünk mind együtt, élvezve a hosszú útból való hazatérés gondolatát, előre örülve a kényelemnek, a kultúrának, mely egy hónapon át hiányzott nekünk, azt hiszem, hogy mindegyikünket mégis legjobban az a gondolat foglalkoztatta, hogy milyen hírek várnak reánk Tromsöben azokról, akik hozzánk közel állanak és akikről semmi hírt sem hallottunk majdnem egy hónapon át. T\ mai korban bizony nem kis dolog egy hónapon át elzárva lenni a világtól, amelyben az események néha csodálatos gyors egymásutánban játszódnak le. Fimint így lassan közeledtünk Tromsöhöz, valami ideges belső feszültség vett erőt rajtunk. Bárcsak jó híreket találjunk azokról, akiket szeretünk, ne érte legyen semmi baj azokat, akikre ez alatt az idő alatt szüntelen féltő aggodalommal gondoltunk. Kilenc óra felé végre megpillantottuk ci távolban Tromsöt. Nemsokára rá kikötöttünk és siettünk fel a hotelbe, átvenni a postánkat. Olyan különös érzés volt ez a pár percnyi gyaloglás a szilárd földön, szinte elfáradt az ember, annyira elszokott a járástól, akárcsak egy lábbadozó beteg. Valósággal berontottunk ci kis fahotelbe, „hol van a posta", ez volt első szavunk. Egy szempillantás alatt feltörtük ci borítékokat, átfutottuk a leveleket, majd mindegyik kérdőleg nézett a másikra, hogy vájjon mind jó híreket kaptunk-e ? Szerencsére egyikünk sem kapott rossz híreket, nem zavarta semmi sem az összhangot, most már nyugodtan örülhettünk afelett, hogy szerencsésen hazaértünk a hosszú útból. Eelmenve a rozoga falépcsőn, megtaláltuk ci barátságos, fehérfüggönyös szobáinkat és a jó Mme Jeanne-t is, aki olyan túláradó örömmel üdvözölt bennünket, mintha csak valamennyien a halál torkából szabadultunk volna ki. Olyan jól esett ismét egy tágas, szellős, világos szobában lenni, egy helyen, amely nem mozog, nem inog jobbra-balra, hanem áll nyugodtan és biztosan. És micsoda élvezet volt még csak a mosakodás, amely rendes európai fogalmakhoz képest aránylag szerény keretekben folyt le, de nekünk, cikik majdnem egy hónapon át jobbára csak alkoholba áztatott vattával mosakodtunk, már ez is valóságos hygienikus orgiának tűnt fel. Szinte újjászületve éreztük magunkat, midőn megberetválva, megtisztulva, könnyű