Balkay Adolf: A szarvas és vadászata. Budapest, 1903.

kifejezéseket, nem kell azért a szomszédtól kölcsönt kérnünk, sem olyan szavakat gyártanunk, a melyek eltorzítják nyelvünket. Ezek az elvek vezéreltek könyvem megírásánál, és én úgy érzem, hogy sikerült beigazolnom azt a körülményt, hogy szép nyelvünk a vadászati könyvek megírásához teljesen elegendő szóböséggel rendelkezik. Hazánk legszebb vadjának, a szarvasnak alapos ismertetésén kívül, könyvemnek az volna a ezélja, hogy az ifjú vadásznemzedékkel a vadászatot és különösen annak nemes, emberséges módon való űzését megkedveltesse, és kezdő vadászainkat a fővadnak helyes és szakszerű vadászatára kitanítsa; idősebb vadásztársaimnak pedig, szép emlékeik felidézésével, némi szórakozást nyújtson. Ha ezen czélokat bár csak kis részben is sikerül elérnem, munkám elnyerte jutalmát. Sopron, 1903. évi május hó 18-án. Minden jó vadásznak szivből jövő — „VADÁSZ ÜDV!" BALKAY ADOLF.