Balkay Adolf: A szarvas és vadászata. Budapest, 1903.

II. Rész: A szarvas vadászata - 1. A cserkelés

— 67 — szóltam volna fegyverem öbléből, de a már közelben bőgő bikát várva, csendesen meghúzódtam a bokorban. Az őzbak lármájára a bika elhallgatott és csak néha néha böffentett egyet egész közelemben, a sűrűség szélén. Az őzbak folyton ott settenkedett körülöttem, de a szarvas mintha leszegezték volna egy helyben állott. A nap is lenyugodott, s én türelmetlenségemben az őzbak riadozásán és nyugtalankodásán bosszankodva, egyedül őt okoztam, hogy a bika nem mozdul helyéből. Végre bealkonyodott, a csővilág is elmúlt, s megjelent az első tehén a sűrűség szélén, utána a másik, a harmadik, azután egy borjú, azután sokáig semmi, végre megjelent az én várvavárt bikám. Mindenhol a tisztás szélén a fák árnyékában vonult, úgy hogy csak árnyék gyanánt suhant el mellettem, a távozó tehenek r után sietve. A viszontlátásra! — holnap majd találkozunk. Éppen azon gondolkodtam, hogy merre induljak hazafelé, midőn elém ficzánkol 50—60 lépésnyire a sokat alkalmatlankodott őzbak, ugyanakkor kibukkan a hold és a bak szélesre áll, mintha ingerkedni akarna. Rovása amúgy is nagy volt már, a boszú és a jobb érzés alkura keltek bennem, akként okoskodva, hogy vagy elhibázom, vagy eltalálom; az őzbak a golyót el nem birja, ha eltalálom tűzben marad, ha elhibázom nem lesz baj. Puff! az őzbak elugrott, én megjelöltem galylyal a helyet, a hol a lövéskor körülbelül állhatott és haza mentem. A hajnali cserkelés után, a midőn a rossz szél miatt szarvasomat meg nem cserkelhettem, habár meg voltam győződve, hogy a bakot a sötétségben bizonyosan elhibáztam, lelkiismeretem mégis megszólalt s a lövés helyére hajtott. Képzelhető meglepetésem, midőn a lövés helyén verítéket és egy csontszilánkot találtam, még pedig csöves csontot, tehát a lábát lőttem el a baknak. Előkerült az erdővéd is, hogy rögtön a bak keresésére induljunk; vérebünk nem volt, magunknak kellett nyomról nyomra csapázni a beteget. Az erdővéd meg is pillantotta, a midőn erősen sántítva átváltott a szomszéd vágásba, de lövésre nem keríthettük. Nyolcz napig kerestük nap-nap után a nyomorult párát, mig végre nyolczadik napon az erdős lelőtte, teljesen lesoványodva és elnyomorodva. Szarvasra való cserkelés helyett nyolcz napot az őzbak keresésére kellett vesztegetnem s a pagony ezen tájának folytonos nyugtalanítása következtében az én biztosra vett szarvasbikám is elköltözött és nem is került meg azon esztendőben. A rigyetés idejében gyakran igen jó hasznát lehet venni a bögés- vagy a tehén panaszhangja utánzásának. A bőgés utánzásával a bika féltékenységét keltjük fel, a ki vetélytársának közeledését gyanítva jön, hogy azt tilosának közeléből elűzze. A triton-csiga