Balkay Adolf: A szarvas és vadászata. Budapest, 1903.

II. Rész: A szarvas vadászata - 1. A cserkelés

— 60 — lyozza. Csizmánál jobb a czipő, a bőrből való szárvédő helyett előny ősebb a harisnya, mert az ágaknak, cserjéknek a lábszárhoz való ütődése a harisnyán eltompul, ellenben a bőrszáron kopogó hangot ád. A cserkélőnek feltétlenül megbízható, önmaga által hajszálnyira belövött golyós fegyvere, jó látcsöve és szarvasgyilokja legyen. Ezeken felül minden felszerelés felesleges, és alkalom adtán esetleg akadékul szolgál. Az éles látás és jó hallás, — mindkettő az erdőben gyakorlatilag kiművelve, — a cserkélő vadásznak pótolhatatlan tulajdonsága. A távcső az éles látást semmiben sem pótolja, mert a távcső csak arra való, hogy a már észrevett vagy látni vélt vadat megismerni és meghatározni segítsen. A távcsövet mindig nagy óvatossággal, alig észrevehető kézmozdulattal kell arczhoz emelni, mert e kézmozdulat és a távcsőnek csillogása igen könnyen sikert rontó árulóvá lesz, miként általában a vad az egyébként mozdulatlan embert leginkább a szeme csillogásán és mozgásán ismeri fel. A ki viszont az erdőben csak a mozgást és a mozgó vadat veszi észre, annak szeme a cserkeléshez még nem eléggé iskolázott. A vad, ha neszel, mindig mozdulatlanul áll, s mozdulatlanságában megmarad mindaddig, a mig a gyanús nesz vagy mozgás ártatlan voltáról meg nem győződött. A fővad szőrzetének színe ritkán lesz árulóvá, mert a cserkelési időszakban, — a kövér szarvasra való cserkélést, a juliust és augusztus elejét leszámítva, — a fővad éppen nem felel meg a rőtvad elnevezésének, színe rendesen összefolyik a környezet színezetével, úgy hogy gyakorlott szem legyen, mely mozdulatlanságában felismeri, s az a szem is talán inkább az alakok, mint a színek felismerésének köszöni az eredményt. Miként említettem, a mozgás az, a mit a szem leghamarább és legkönnyebben észrevesz, s ez a szabály természetesen egyaránt érvényesül úgy a vadnál, mint a vadásznál. A ki tehát azt hiszi, hogy a cserkelésnél is a díjat az nyeri el, a ki mint a versenyparipa a legrövidebb idő alatt a legnagyobb területet futja be, az alaposan csalódik. Az erdőben mindig annak a részén van a hátrány, a ki, vagy a mi mozog; ebből aztán nem az következik, hogy a cserkelésből lest csináljunk, hanem, hogy mindig óvatosan mozogjunk, és minden fedezetet megállásra és kémlelésre felhasználva, csak akkor mozduljunk mindig előre, a midőn a belátható teriiletet alaposan átvizsgáltuk, és pedig előbb szemmel s azután esetleg látcsővel is. Az éles és gyakorlatilag kiművelt jó hallás alatt nem a zenében jártas és iskolázott fület, hanem a vadon zenéjével, az erdő hangjaival megbarátkozott fület értjük. A cserkélő vadász rögtön tisztában legyen minden hanggal, minden neszszel, mely körülötte kel, hogy az