Balkay Adolf: A szarvas és vadászata. Budapest, 1903.

II. Rész: A szarvas vadászata - 1. A cserkelés

— 58 — »Itt az idő. hogy közeledjünk. Ott a náddal és páfránynyal magasan védett szegély jó fedezetet ig'ér, de a buja sás és sürü bükkharaszt meghiusítja a zajtalan közeledést; — nagyot kell kerülni. A szél délkeletről jön. Legjobb lesz a rétet északról megkerülni és keletnek cserkelni, ott túl az égerfacsoportban jó fedezet kínálkozik. Mire ideértünk és óvatosan a rét széléig lopóztunk, azt veszsziik észre, hogy a szarvas időközben délkelet felé vonult és a rétet dél felől szegélyező fenyőcsoport közelében újra leheveredett. Hiába, a fővad a hol csak lehet, a szél védelme alá helyezkedik, csalhatatlan szimatja itt mindig megóvja a meglepetéstől és veszélytől. De mihez fogjunk most ? A bikát délről meg'cserkelni lehetetlen. Jól esik ugyan a zuhogó zápor után kissé sütkérezni a reggeli nap melegén, de hogy ez az óvatos legény, kit a legszorgalmasabb cserkelés mellett csak mint árnyat láttunk néha elvonulni, és a ki eddig csak az éjjeli sötétség leple alatt merte elhagyni a legsűrűbb bokrosban rejlő lakhelyét, hogy ez a hős sokáig elheverészszen világos nappal a réten, egyáltalán elképzelhetetlen.« »Öt óra már, a réten való megközelítés kivihetetlen, — az ott legelésző sutavad miatt a megcserkelést még földön csúszva sem szabad megkisérleni. Mit tegyünk hát ? A bika eddig mindig az öreg bükkösön keresztül északnak vonult vissza otthonába; — a bükkösben a suhogó haraszt miatt cserkelni lehetetlen. Az erdő közelében kettéválik a váltó iránya, visszavonulhat a nyugoti vagy a keleti vonalon. A délkeleti szél a keleti váltóra utal. Mindkét váltót nem lehet elállani, hacsak a bükkösnek kerülve a váltó elválásáig nem cserkelünk, ez azonban igen veszedelmes, mert a bika minden perczben felkelhet, hogy sietve vonuljon hazafelé; — ha ez az óvatos vitéz valamit megneszel, hosszú ideig nem beszélünk vele és ki tudja, a rigyetésig hol kerülhetne megint puskavégre.« »Az adott körülmények között legczélszerübbnek látszik a réten tovább nem kísérletezni, hanem óvatosan visszacserkelni a legközelebbi útra, s aztán a legelső nyiladékon át a lehető leggyorsabb mozgásban három vágás szélességét megfutni, végre egy régi ösvényen a keleti váltót nesztelenül és óvatosan megközelíteni s a nyugoti oldalról elállni.« »így történt. Az izzadtság csak úgy csurog rólunk, midőn a hosszú futás után czélhoz értünk; szív, tüdő dobog-liheg, hogy majd megszakad. Gyorsan elbújni és bevárni a következendőket.« »Yagy 70 lépésnyire tőlünk a váltót egy mocsaras kis tisztás keresztezi, a melyet egy mélyebb vízlevezető árok szel ketté. Ott az árok előtt bizonyára kissé megneszel a bika, mint minden vad, midőn gondtalanul vonulva akadály elé kerül.«