Balkay Adolf: A szarvas és vadászata. Budapest, 1903.

I. Rész: A szarvas természetrajza - 1. A szarvas és életmódja

— 15 — A szarvasnak, mint a kérődzőknek általában négyféle gyomorrekesze van és pedig a bendő, a reczés, a százrétű és az oltó. A durván megrágott eledel a bárzsingon keresztül, mely a gégével párhuzamosan annak belső falán húzódik le, a bendőbe s innen a reczésbe kerül, a reczésből ismét a bárzsing útján apró gombócz alakban a szájüregbe tolódik, a hol az állkapcsok vizszintes mozgása, a kérődzés következtében a zápfogak között finomra megőröltetvén, közvetlenül a százrétübe nyomul s ismét a bendőbe és később a belekbe kerül. A szarvasnak epehólyagja nincsen, az emésztéshez szükséges epét mint a nyálkát emésztés közben a belek falából választjaki. Régente a vadászok azon hitben voltak, hogy a szarvasnak a farokban van az epéje, mert annak husa zöldes szinünek és kesernyésnek mutatkozott; ez a nézet is mint számtalan más kuruzsló vagy babonás feltevés, melyet a nép a szarvas minden részecskéjének orvosság vagy talizmán gyanánt való felhasználásához kötött, most már teljesen kiveszőben van, annál is inkább, mert nálunk sohasem tudott teljesen meghonosodni. Érdekes jelensége annak a csodahatásnak, a melyet a szarvas minden porczikájának tulajdonítottak, azon körülmény, hogy a drezdai múzeumban állott, vagy áll talán ma is, egy kitömött szarvas és mellette sorba kirakva az a 72 orvosság, a melyet belőle készítettek. A babonák közül nem hagyhatom említés nélkül a még most is gyakran emlegetett jelenséget, hogy a szarvasnak a szent időben vagyis a rigvetés idején csontkereszt van a szívében, melynek szerencsés birtokosa, szerelem dolgában ellenálhatlan bűverővel bir. Ez a hit azon körülményből táplálkozik, hogy sok állatnál, különösen a növényevőknél a szívnek némely izmai, így a rekeszizom és a billentyű idősebb korban elmeszesednek, s ezeknek megkeményedéséből némi kis képzelemmel csontkeresztet lehet kimagyarázni; hogy pedig ez leginkább a rigvetés idején észlelhető, az onnan származik, mert a szarvast leginkább ebben az időben lövik. A szarvas fogazata a kérődzők jellegzetes alakulásával bir. A felső állkapocsnak metszőfogai nincsenek, ezeket a füvek lecsipésére és szaggatására alkalmas, körben kidudorodó porczszegély helyettesíti; alul minden oldalon négy, tehát szorosan egymás mellett összesen nyolcz metszőfoga van. Minden állkapocsban jobbról is, balról is 6—6 zápfoggal, összesen tehát 24 zápfoggal bir, a melyek közül úgy fent mint lent az első 3—3 tej fog, a hátulsó 3—3 pedig állandó fog. A vadászok részéről kiváló figyelemben részesül a felső állkapocsnak szemfoga vagy agyara, vadásznyelven gyöngyfoga, mely nem minden szarvasfajnál fordul elő, és nálunk mindenkor a