Balkay Adolf: A szarvas és vadászata. Budapest, 1903.

I. Rész: A szarvas természetrajza - 1. A szarvas és életmódja

— 13 — A szarvasok családjához tartozó fajoknak jellemző sajátsága elsősorban az agancs, ez a tömör belsővel biró, hengerded, sok ágú, évente megujuló szaruképzödmény, mely a rénszarvasok kivételével, a hol a tehén is agancsot visel, kizárólag a himnek, a birkának díszét képezi. Az agancson kivtil jellemzik a szarvasféléket, a hátulsó lábak külsején a térdkalács fölött vagy a pata belső felén vagy mindkét helyen előforduló fakó szinü szőrpamatok. A mi szarvasunknál ez a szörpamat csak a térdcsukló fölött mutatkozik. Jellemző sajátságuk még a jól kifejlődött könygödör és az orrüreg vagyis a szagló érzék nagy felülete; mindkét sajátság más állatoknál is előfordul, de nem oly mértékben mint a szarvasoknál. Különösen a gímszarvas könygödre, mely a szemüreg elejétől ferdén a szájszeglet felé lehúzódó bőrfodorból alakul, jól kifejlett és mély; a benne meggyülemlő kocsonyás nedvet a szarvas fák derekához való dörzölés útján szokta eltávolítani. Ez a könygödör mélyén megkeményedett nedv képezi az úgynevezett szarvas pézsmát, melynek régente nagy gyógy erőt és egyéb bűvös hatalmat tulajdonítottak. A szarvascsaládnak igen sok faja van, a melyek kevés kivétellel a mérsékelt égöv alatt vannak elterjedve. Ez idő szerint 64 szarvasfajt ismerünk, ezek közül 2 faj a jávor és a rénszarvas, az északi és a jegestenger közelében, 39 faj Európa és Ázsia mérsékelt éghajlata alatt, 22 faj Amerikában és egyetlenegy faja Afrikában tartózkodik. Ausztráliában nincsenek szarvasok. A gímszarvas a szarvasok családjának legszebb és legerősebb példányai közé tartozik. Nagyobb és erősebb nálánál a jávorszarvas, az északamerikai sziklahegységben tartózkodó nagy szarvas, blacktail, melyet az amerikaiak hibásan jávorszarvasnak »Elk«-nek is neveznek, de melyet én a mi szarvasunk legközelebbi rokonának tartok, úgy az egyező testalkatnak mint az agancsnak feltűnő hasonlatosságai miatt. A perzsa szarvas és a vapiti nagyság és erő dolgában szintén vetekednek a mi szarvasunkkal, de noha a természettudósok és vadászok közül sokan mindkettőt a mi szarvasunk közeli rokonának tartják, sőt a vapitivel a keresztezést is megpróbálták, rokonság dolgában határozottan távolabb állanak a gímszarvastól mint az említett amerikai nagy szarvas. Ez utóbbiról még meg kell jegyeznem, hogv az amerikai és a német vadászok ezt óriás-szarvasnak szeretik nevezni, én csak a »nagy« jelzővel jelölöm azért, nehogy összetévesztessék a hazánkban is honos volt ókori, lapátos agancsú »óriás - szarvassal«, melynek agancslapátjai 4 méternyire állottak széjjel, és mely még a népvándorlás előtt teljesen kipusztult.