Balkay Adolf: A szarvas és vadászata. Budapest, 1903.

II. Rész: A szarvas vadászata - 8. A vadász felszerelése

nem lehet. A szarvasvadász ne kímélje a pénzt, s ha csak teheti, jó. teljesen megbízható, nagy látkörrel biró távcsövet vegyen magának, mert az ilyen távcső sok járástól, cserkeléstől és csalódástól fogja őt megmenteni. Vadászatkor akaszsza rövid szíjjal a nyakába, úgy hogy az mindig a keze ügyében és a kabát begombolásával eltakarható és az eső ellen is megóvható legyen. A jó éles, erős szarvasgvilok zörgés nélkül viselhető bőrtokban, egy kis tarkó késsel is felszerelve, szintén a szarvasvadász kellékeihez tartozik, a melyet nemcsak dísznek, hanem hasznos szerszámnak kell használnia a szarvas kivégzésénél, leshelyek készítésénél, ágak és sűrűségek ritkításánál és a vad felbontásánál. A vadász ruhája legyen az erdő színének megfelelő; gallérja, kézelője, nyakkendője ne rikítson, gombja ne csillogjon, fegyverszija, botja, tarisznyája ne zörögjön. A csizmánál, melynek szára járás közben zörög, jobb a szárvédő, még jobb az erős harisnya. Mondanom sem kell, hogy a czipőnek, csizmának csikorognia nem szabad. Legvégül a vadász felszereléséhez tartozik még a kitartás és az elpusztithatlan jó kedély, hogy a vadász a vadászat legváltozatosabb, sokszor igen mostoha és reménytelen viszontagságai között soha el ne csüggedjen. A ki ezekkel a jó vadászt jellemző tulajdonságokkal bir, még ott fs, a hol a többiek már régen elvesztették reményüket és bátorságukat, diadallal fogja feltűzni kalapjára a zöld galyat. „Vadász-üdv 1" Balkay: A szarvas és vadászata. 10