Balkay Adolf: A szarvas és vadászata. Budapest, 1903.

II. Rész: A szarvas vadászata - 7. A fővad óvása

— 129 — letnek inkább megfelelő, jövedelmezőbb fajtákat ne ültessünk. Mindezt okkal-móddal s a legszebb eredménynyel meg lehet csinálni, de nem szabad az erdőt soha zöldséges kertnek nézni. Mert hogyha a saláta közé egy karó répa esik s azt a kertész kigyomlálja, azt értem; de hogy miért kelljen a nagy erdőben a szélhordta magból itt-ott feliperedő, ha talán nem is oly értékes, de mégis hasznos fákat, csak azért, mert az az előírt állománynyal nem egyezik, okvetlenül kiirtani, azt soha sem fogom megérteni. (Bocsánatot kérek, hogy ezen erdészeti műszó helyett »állab« »állományt« írtam, mert hisz az állomány sem egészen jó, meg az »állag« is rossz, de »állab«, az éppenséggel rettenetes.) Valamint azt hiszem, az sem teszi tönkre az erdőgazdaságot, ha az árkok, vízmosások, utak és nyiladékok mentén, kavicsos vagy mocsaras tisztásokon felsarjazó cserjéket, bokrokat, puha faneműeket, az áfonyát, a málnát, a gyalogszedret, a borókát, a fűzfát és a nyárfát, ott a hol a fa állományának, illetve növekedésének útjában nincsenek, megtűrjük s gyarapodásukat nem gátoljuk. Elismerem, hogy kertészeti szempontból ez nem lesz szép, de hogy az erdő természetes szépségének és pompájának ez ártalmára volna, azt határozottan tagadom. De tekintsük a dolgot közelebbről, úgy a hogy az évszakok szerint a fővad az erdész jóindulatára és támogatására szorul. Télen a fővad a cserjék, bokrok ágait és rügyeit, a gyalogszeder örökzöld leveleit, az avarfüvet legeli, sőt a fák kérgén élősködő mohákat és zuzmókat is megbecsüli. A közeli szántóföldeken az őszi vetéseket s különösen a repczét szereti felkeresni, s lábaival félre kapálván a havat, a tavaszszal amúgy is felujuló leveles hajtásokat legeli. A vágásokban letarolt fák koronáinak rügyeit, gyenge ágait és elszáradt lombját igen szereti, s ha rajtuk fagyöngyöt talál, azt mohón elfogyasztja. Tavaszszal a fakadó növényzet nedvdús füvei, rügyei és hajtásai, a különféle fának, bokornak, cserjének levelei minden helyen a fővadnak bő táplálékot nyújtanak. Nyáron a rétekre jár legelni a szarvas és az árpa kivételével a gabonának tejesedő kalászát s ezek közül különösen a zabét kedveli; s miként télen a fagyöngy, úgy nyáron a vad jázmin rügyei, lombjai és virága képezik kiválóan kedvelt eledelét. Oszszel a vágásokban a gyalogszedret, a málnát és áfonyát legeli, s kijár a mezőre répát és burgonyát szedni. A berkenyét és a vadgesztenyét, a makkot és bükköt csemege gyanánt eszi. Balkay : A szarvas és vadászata. 9