Balkay Adolf: A szarvas és vadászata. Budapest, 1903.

II. Rész: A szarvas vadászata - 7. A fővad óvása

— 125 — fiai és unokái bőven fogják kárpótolni a kimélő, önmegtartóztató vadászt. Viszont azt a gyufaszál agancsú dárdást, vagy gereblye ágú hatost el kell lőni minél előbb, hogy satnya nemzedékével ne csúfítsa el a vadállományt. Természetes, hogy mindehhez a vadállománynak pontos számontartása és alapos ismerete szükséges. Ez az ismeret helyes csapaisme, szorgos utánjárás s a vad gondozása közben, nem mondom könnyen, de minden esetre megszerezhető annak, a ki igazi vadászlelkülettel bir és nemcsak a szép vadászatot, hanem a vadját is szereti. Télen a friss hó alkalmaival és a fővadnak gondozása és etetése közben számba lehet venni annak minden darabját és megismerni, úgy mint a birkás ismeri minden birkáját s a csikós minden csikaját. A legtekintélyesebb vadászati Íróknak és a fővad legszakavatottabb ismerőinek véleményét egybevetve, a fővad tenyésztésére legalkalmasabb, ha az állomány kor és ivar szerint való aránya úgy alakul, hogy a lelövés előtti időszakban essék minden 100 darab fővadra: 4 drb hatalmas bika, 6 drb 7—8 éves bika, 10 drb 5—6 éves bika, 10 drb gyenge fiatal bika, 10 drb csapos és 60 drb sutavad; ez utóbbiak kor szerint úgy oszlanak meg legczélszerübben, hogy legyen köztük 30 darab öreg suta, 10 darab üsző, 10 darab bika-borjú és 10 darab üsző-borjú. Ezekből lelövésre kijelölendő volna: 2 bika a hatalmasok közül, 3 az erős, 7—8 éves bikákból és 5 darab a gyengébb, 5—6 évesekből; ellövendők továbbá a meddő suták és a felesleges vagy tenyésztésre nem alkalmas ifjabb nemzedék. Megjegyzem, hogy a természet az ivarok tekintetében maga szabályozza a tenyésztést, a mennyiben évenkint bámulatos arányosságban majdnem mindig ugyanannyi bika, mint üsző-borjú jön a világra. S ha elemi csapások, czélszerűtlen lelövés, vagy bármely más körülmény folytán az ivarok között való arány tartósan megváltozott vagy megzavartatott volna, a fölös számú bika vagy suta jobb vidékre vándorol, de a kedvezőtlen arány hatása sokáig észrevehető lesz úgy a visszamaradt mint az elvándorolt állományban.