Balkay Adolf: A szarvas és vadászata. Budapest, 1903.

II. Rész: A szarvas vadászata - 6. A véreb használata

4. hogy ha a sebzett vadat megtalálta, és az megugrik előle, azt csaholva addig hajtsa, mig az kifárasztva meg nem áll vagy meg nem dermed; 5. a megállított vagy megdermedt vadra addig csaholjon, mig gazdája meg nem érkezik, hogy a vadat kivégezze, illetve birtokába vegye. A vérebnek nem szabad: 1. az egészséges vad megpillantásakor csaholnia vagy egyáltalában hangot adnia; 2. a csapa mellett magas szimattal keresnie; 3. ha a vezetőszijról lecsatolták, nem szabad csaholnia mindaddig, mig a keresett vadat meg nem látja; 4. a sebzett vad űzését előbb elhagynia, mig az ki nem végeztetett, és előbb elnémulnia, mig a gazdája meg nem érkezett; 5. a beteg vadat lerántania vagy a dermedtet kikezdenie. Ezen követelmények, illetve tilalmak lényegéből és természetéből önként következik, hogy használható vérebet csak jó bánásmóddal lehet nevelni és idomítani. A vizsláknál szokásos kényszeridomítás a vérebnél soha sem válhatik be, mert a mit a vérebtől kívánunk, az mind oly ténykedés, a melyre az ebet kényszeríteni nem lehet. Egyedül a lekötés mellett való nyugodt magatartás az, mely némi kényszerítő eszközök alkalmazását is megengedi. Az engedelmességre szoktatott fiatal vérebet 8—10 hónapos korában vezetőszijra kell venni, s naponkint kisebb-nagyobb sétákra szoktatni, különösen sürtibb erdőrészeken, sürü bokrosokon is keresztülvezetni, hogy gazdája mellett a vezetőszijon járni tanuljon, mert a véreb mindig szíjon vezetendő; azt, mint a vizslát, ide-oda futkostatni erdőn-mezőn soha sem szabad. Óvakodni kell attól is, hogy a fiatal véreb, mielőtt tanítása befejeztetett, fővadat láthasson és hajthasson. Annak a vadásznak, a ki a vérebet bevezetni akarja, a csapaismében feltétlenül jártasnak kell lennie, hogy az ebet folyton ellenőrizhesse, váljon nem tévedt-e más csapára és helyesen követi-e mindig a kijelölt csapát. A kutyát mindig ugyanazon szavakkal kell biztatni és útbaigazítani, hogy azokat követni megszokja, ilyenek: előre, vissza, jobbra, balra, lassan, keress kutyám! erre-erre, rajta-rajta stb. Kemény, nagy hangú beszédre ne szoktassuk, mert az erdőben soha sem szabad nagyobb lármát csinálni, mint a milyen elkerülhetlenül szükséges és a kutya éppen úgy megszokja a halk beszédet, mint a nagy lármát. 8*