Balkay Adolf: A szarvas és vadászata. Budapest, 1903.

II. Rész: A szarvas vadászata - 5. A sebzett vad keresése

— 113 — sággal a májat és vesét a vékonybelekről, ez utóbbiakat is jobbra a földre csúsztatja. Ennek megtörténtével a zsigereket már csak a végbél tartja. Ekkor ketté kell vágni a czombokat összetartó hártyákat, és feltárva a fan-csontokat összetartó többé-kevésbbé megcsontosodott porczeresztéket, a zárt, ezt is fel kell törni olyformán, hogy a porczra állított vadászkésre néhány erősebb ütést mérünk. Ezen eljárással teljesen felnyílik a medencze és szabaddá lesz a hólyag és a végbél, s miután ez utóbbi a hullató mellől körben levágatott s a hólyaggal együtt kiemeltetett, a feltörés be van fejezve. Ezután még fel kell emelni a szarvas elejét, — a mihez azonban egy ember ereje nem elégséges, — hogy a veriték a hasüregből kifuthasson, azután oldalra fektetni, és nehogy a legyek a húsrészekhez hozzá férjenek, lombos faágakkal megfelelőleg eltakarni. A sziv, a máj és a tüdő képezik együttvéve a johot, a mely részek ősidőktől fogva a vadászszemélyzetnek adatnak jutalék gyanánt. Végezetül meg kell még említenem, hogy a régi vadászszokás megkövetelte, hogy a vadász a feltörést teljes ruházatban, feltürőzködés nélkül végezze, s ruházatának ujjait be ne piszkítsa. Azt hiszem, ha magas és legmagasabb uraságok előtt történik a feltörés, most is helyén való, hogy a vadászszemélyzetnek ezen remeklésre hivatott tagja a kabátját le ne vesse, de a ruhaujjaknak egy kis feltürése ez esetben sem fog ártani. Ha azonban csak úgy, magában végzi valaki ezt a kissé maszatos ténykedést, nem vét sem a vadászszokás, sem önmaga, sem pedig a kabátja ellen, ha kellő kényelembe helyezi magát, mert a mai kor igényei a tisztaság tekintetében mégis kissé kényesebbek. Balkay: A szarvas és vadászata. 8