Balkay Adolf: A szarvas és vadászata. Budapest, 1903.

II. Rész: A szarvas vadászata - 4. A kopózás

— 104 — Ha azután éves korukban anyjukkal vagy más biztos, jó kopóval, kivált friss hó alkalmával kivisszük az erdőre és rávezetjük a szarvas csapájára, egy-két eredményes vadászat után kész a jó kopó, feltéve, hogy jó orral és jó tüdővel bir. Az elejtett vadról sietve és szigorúan le kell verni a kopókat, nehogy, a mi a legtöbb kopónak a hibája, a vadat rögtön kikezdjék; erről a kopó természetében gyökerező falánkságról csakis nagy éberséggel és a korbácsnak kíméletlen alkalmazásával lehet leszoktatni a kopót. De viszont a vadat azonnal fel kell törni, és a kopókat a zsigerek »kapzsira adásával« megjutalmazni. Otthon a kopók mindig ketreczben vagy lánezon legyenek, különben óvhatatlan, hogy az erdőkben való kóborlást és hajtást meg ne szokják. A kopónak a vad fekhelyére vezető (reggeli) hideg nyomot némán kell követnie, és csakis ha a vad előtte megindult, szabad annak meleg nyomán hangot adnia. A hideg nyomon való csaholás nagy hiba, mert éppen úgy nyugtalanítja a vadászokat mint a kereső kopókat, s azért ha valamely kopó erről a rossz tulajdonságról korán le nem szoktatható, azt a falkából ki kell zárni. Az ilyen kopónak csahos a neve. A kopók ha meglátják, azaz szemre kapják a vadat, akár midőn az előttük felkel, akár pedig hajtás közben, erős, rövid, vonításhoz hasonló rivalgással szöknek utána, és csak midőn a vad eltűnt szemük elől, követik szimattal és egyenletes csaholással a nyomot. Ha több kopónk van, kettőnél-háromnál többet egyszerre elbocsátani nem tanácsos, mert a vad fordulóinál és cselvetéseinél agyongázolják a csapát; másrészt mert czélszeriibb a kopókat felváltva használni az ismételt hajtásoknál, hogy mindig pihent falka álljon rendelkezésünkre. Ha a kopókat nem biztos csapán indítjuk el, akkor azok a keresés közben elszélednek, s a mint valamelyikük rivalva vagy csaholva hangot ad, rögtön összefut az egész falka, hogy valamennyi ügetve és csaholva kövesse a vadat. Ivözbe-közbe ha a vad irányt változtatott vagy cselt vetett, egy pillanatra elhallgat a zene, hogy aztán szimatra kapva újra felvegyék a nyomot, és ismét vidám csengéstől visszhangozzék az erdő. Midőn a vad patakon gázolva vagy nagyobb mélyedésen általszökve nyomot veszt, s azt a kopók felvenni nem birják, a legközelebbi vadásznak kell őket útbaigazítani. A kopózásra legjobb alkalom a friss hó, vagy a csendes borús őszi nap. Az eső vagy nagy harmat, tartós szárazság, de különösen a kérges hó a kopózásnak kedvezőtlen esélyei. A kopózó vadásznak jól kell ismernie a vadászat területét és a fővad járását. A hegygerinezek nyergei, a völgyes mélyedések, a