Az állatvilág csudái , érdekes jelenetek az állatok életéből az érettkoru ifjuság számára.- / 2. Kiad.-Pest, Heckenast Gusztáv, 1871. / Sz.Zs. 2663

IV. Az éjszakamerikai indiánok vadászatai

74 redik, de a felzavart bogárkák új meg új csapatokban tódulnak reá. Bár ritkán, de megtörténik, hogy téli időben, midőn az élelmi szerek, miket rideg lakában talál elfogytak, éhe gyakran lehajtja a síkságra, s a gyarmatosok lakainál mindent, a mi elébe akad, felfal. Beront az istállókba, hol iszonyú vérengzést követ el s prédáját az erdőbe hurcolja vissza. Sok bevándorlott mezeigazda megküzdött és kemény harcot vívott már e szörnyeteggel, de nem ritkán áldozatául esett. Ha nem is oly veszélyes, de nem kevéssé fáradságos az indiánok szarvasvadászata, névszerint azon fajra, mely muzeszarvasnak neveztetik. Ez egy elfajzása a jávornak, melyhez alkatra nézve nagyon hasonlít, csakhogy nagyobb és idétlenebb. Ezen állatok gyakran 6 — 8 lábnyira nőnek. — Az idomtalan fő, tüskés hosszá bajuszszal, nagy pittyedt kortyokkal (Nüstern), hosszú lecsüggö fülekkel, s apró fénytelen szemekkel, nagy lapátidomú és csíkos szarvval van fegyverezve, mely gyakran 50 fontot nyom. Rövid nyakán sörte alakú sörény berzenkedik, s ügyetlen teste négy hosszú lábakba végződik széles körmökkel, mik oly hajlottak, hogy menése közben egymástól messzi válnak. A muzeizarvas többnyire kocogva szalad előre nyújtott orral, szarvát hátra felé lapítva; futása ingadozó és bukdácsoló, s ha az erdöblil kiszalad, könnyen térdre bukik. Örömest tartózkodik lapályos, mocsáros helyeken és folyamok mellett, jó úszó, s üldöztetve, ha lehet, tüstint vízbe ugrik, hogy a túlpartra menekülhessen. Nyáron csapatostul, 30—40-nenként lehet találni, de télen egyenként barangolnak. Leginkább növényekkel táplálkoznak. Bármily félénk és szelid állat is a muzeszarvas rendes állapotában, mindamellett ha ingerlik nem tanácsos, sőt veszélyes vele kikötni. Szarva rettenetes fegyver, s körmeivel keményen védi magát. De a bátor