Az állatvilág csudái , érdekes jelenetek az állatok életéből az érettkoru ifjuság számára.- / 2. Kiad.-Pest, Heckenast Gusztáv, 1871. / Sz.Zs. 2663

III.Joaó Quarix. A gyermekrabló

65 balkezem, melylyel a csapást elhárítám, elzsibbadt és a gazembert, ki folytonosan hadarászott, késemmel el nem érhetém. E mellett még a négernő is égő üszköket hányt arcomba, miket a tűzből kikapdosott s már azt gondoltam, hogy végórám ütött. De egyszerre csak azt veszem észre, hogy örnégerem, ki mint tigris rohant az asszonynak és azt keresztüldöfte, hogy azonnal szörnyet halt — mellettem terem s védelmemre kél. Midőn az indián látta, hogy segitségem érkezett a gunyhó nyilt falán keresztül vakmerő ugrással kiin termett s egyszerre eltűnt.^Négerem hirtelenében parazsat és üszköket szórt utána, de ezt azonnal megtiltám s elküldém őt a gunyhótól, magamra vállalván akét kis gyermekrei gondviselést, kik midőn megismertek, nyöszörögve előjöttek s félénken hozzám fonódtak. Ezen pillanatban alant fegyverek durranása hallatszott s reá egy ordítás, rövid tusazaj s utána embereim örömrivalgása. Kiváncsian vártam a történendőket, egyszerre csak mellettem terem négerem s vígan kiáltja: ,,Massa! mindennek vége, Joaó meghalt, mehetünk a gyermekekkel." Joao Quarix előlem futtában a fárólugyan lemászott, de a két alanti néger által puskalövésekkel fogadtatott, elbukott és tüstént irgalmatlanul megöletve a folyamba vettetett. Most a gyermekek apjai is feljöttek. Mily látvány! ki Írhatná le ezen szegény emberek örömét, kik gyermekeiket ismét és épségben feltalálták. Lábaimhoz borultak, térdeimet körülölelték, fenhangon zokogtak s kezemet és ruhámat könyeikkel és csókjaikkal boríták. De nekem ugyan megesett. Balkarom megbénult és összekékült, úgy hogy mozdítni sem bírtam. A legkínosabb fájdalmakat álltam ki vele, de mégis békésen és szívesen tűrtem, mert cselédim öröme és hálája írúl szolgált fájdalmamra. — De most egy nehéz feladat állt előttem! ki kellett mászni, s ez nekem félbéna embernek csak cselédim egyesített segedelmével sikerülhetett. Végre mégis szerencsésen leértünk a dereglyéhez s az elindulásAllatország. 5