Az állatvilág csudái , érdekes jelenetek az állatok életéből az érettkoru ifjuság számára.- / 2. Kiad.-Pest, Heckenast Gusztáv, 1871. / Sz.Zs. 2663
III.Joaó Quarix. A gyermekrabló
44 mutassam is magan, mindenütt vidám arczokkal találkozom, mert tudják a négerek, hogy barátjuk és jóakarójuk vagyok. Ennélfogva a legutolsó négerkalyibában is bátran alhatom, s jaj annak, ki ellenem valamit tervezne! Azt a négerek darabokra szaggatnák. A mi ültetvényeink jobban vannak müveive, mint akármely más braziliai gyarmat, négereink szorgalmasabbak, erkölcsösebbek, jobbak mint akárhol. Jól ruházkodnak, egészséges lakokban élnek és biztosítvák mindenféle külmegtámadások ellen. Minálunk vannak ugyan puskáik a négereknek, de nincs számukra korbács, s a felügyelök egyszersmind a munkában is elsők, mert nincs szükségünk ama gazokra, kik a munka mellett lábatlankodnak, hogy a szorgalmasokat gyötörjék, s karjaik izmait korbácssuhogatással edzzék. A mi térítőink többre mennek tanjaikkal ezen természet gyermekeinél, mint akármely mások; és lélekemelő hallani, midőn munkásaink jó magaviseletét dicsérik, s mily örömmel emlegetik azt, hogy egyes gyülekezetekben a keresztényi lelkület láthatólag gyarapszik. Isten segedelmével mind ennek még jobban is kell mennie. De mindazáltal nem folynak mindig oly jól az ügyek, mint talán vélitek , és gyakran történnek oly dolgok, mik emlékünkbe hozzák, hogy vad tartományban lakunk. Egyszer határvitánk volt a szomszéd ültetvényessel, egy durva emberrel, ki mindenét eltékozolta, négereit kínozta, s ki minden vállalatában megbukott. Don Riberia — a földesurunk — békeszerető ember volt, s azért több ízben engedett a gonosz szomszédnak, bár néha áldozatjába került, csakhogy a vadoncot maga ellen ne ingerelje. Végre azonban öt ezen engedékenység oly vakmerővé tette, hogy az összekoccanást kikerülni már nem lehetett. A Don megbizott engem , hogy átmenvén beszéljek vele, s fejét igazítsam helyre. De okos beszéd itt mitsem használt — küldetésem sikeretlen volt. Ez időtől