Az állatvilág csudái , érdekes jelenetek az állatok életéből az érettkoru ifjuság számára.- / 2. Kiad.-Pest, Heckenast Gusztáv, 1871. / Sz.Zs. 2663

III.Joaó Quarix. A gyermekrabló

42 és kellemes társalgó is, ki ügyes viseletével azonnal eloszlatja azon kellemetlen benyomást, melyet némileg nyers és szögletes külseje, meg arcának durva vonásai által az emberre tesz. Nem hiányzott immár az alkalom, hogy vele szólhassak, s én örömmel ragadtam meg azt, midőn láttam, hogy irányomban is ugyanazon szeretetreméltó nyájassággal viseltetik, mint a jelenlevők közül akárki más iránt. Más részről pedig igen ügyesen kitudta kerülni a tanácsnok kisérleteit, ki több ízben kereskedelmi ügyeiről kezdett beszélni, és nehogy a társaságban ez által a már folyamatban levő barátságos beszélgetés és társalgás megszakadjon: mindenkor finom tapintattal más tárgyra térítette a beszédet, kivált midőn észrevette, hogy én Braziliáról és azon vidékekről szeretnék valamit hallani, melyekben az ö jószágai feküdtek. Végre felkeltünk az asztaltól, s ekkor Reiter úr a meleg kemencze mellé egy nagy karosszékbe elhelyezvén magát, kis asztalkát s rajta theakészletet tettek elébe, azután a nagy termetű szerecsen meggyújtott szivart nyújtott át urának, kinek háta mögött letelepedvén, mint valamely hű kutya leste annak parancsszavát. Reiter úr pedig siirü füstfelhőket bocsátott szivarából, theájába arakot töltött, s egyet kettőt jóizüen hörpentvén belőle, hirtelen felém fordult s intvén ülnék le melléje, következő nyájas szavakat intéze hozzám: „Nohát kedves földim, üljön le ide mellém s beszélgessünk oly tárgyakról, mikről ön szívesen veend felvilágosítást." E nyájas felszólítás engem egy kicsit zavarba hozott ugyan, de csakhamar magamhoz térve, az utasítás szerint cselekedtem; sőt a házi úr és szeretetre méltó neje hasonlót cselekedvén, kört képeztünk az idegen körül, kinek beszédét mindnyájan egyaránt feszült figyelemmel kisértük. Egy ideig Amerikának éghajlatáról, termékeiről és más a félékről beszélgettünk, mik a forróövi országot különösen jellemzik, mígnem alkalomszerülég Reiter lír egy eseményre tért,melyet mindnyájannagy érdekeltséggel hallgattunk, s majdnem szorul szóra közlünk. Az elbeszélő rövid