Az állatvilág csudái , érdekes jelenetek az állatok életéből az érettkoru ifjuság számára.- / 2. Kiad.-Pest, Heckenast Gusztáv, 1871. / Sz.Zs. 2663

II. A brazíliai őserdők állatai

32 nak, vagy ha közvetlen szügyét éri, hol böre puha és golyó által átjárható. Az indiánok különös fortélyt használnak e ragadozó állatok megfogásánál. Ök ugyanis valamely indás növény rostos szálaiból erős kötelet fonván, annak végét horoggal látják el, melyre valamely csalétket — többnyire rothadt húst — szúrnak, másik végét pedig a kötélnek jókora fatörzshöz erősítik meg. Ekkor a csalétket a vízbe dobják, maguk pedig lesbe állanak. A mint valamely kaimán e húst észreveszi, falánk természeténél fogva azonnal neki esik, s a horoggal együtt lenyeli. A lesben álló indusok ekkor előrohannak, s a horogra került állatot partra húzzák, s ott lándzsáikkal vagy fejszéikkel agyonütik. A kaimán erejéről és természetéről egy utas következőket beszéli: „Egy a csordájától elvadult, s a pásztorok által űzőbe -vett bivaly, egy útjába eső csekély folyón úszott keresztül, hova üldözői nem követhették. Alig érte el a túlsó partot, midőn rohantában egy mozdulatlanul heverő nagy kaimánra lépett, melyet hihetőleg fatörzsnek tartott. A felriasztott vadállat dühösségében oly erősen ütötte meg farkával a bivaly oldalát, hogy oldalbordái csakúgy ropogtak belé. Dühösen, s fájdalmában bőgve rohant most a bivaly ellenségére, s szarvaival támadta meg azt, de a kaimán is harckészen fogadta s néhány perc múlva mindkettő ordítva, dúlva-fúlva hentergődzött a földön. Az üldöző pásztorok a túlsó partról nézték e kétséges viaskodás még kétségesb kimenetelét. A kaimán kemény ütéseket osztogatott farkával s ellenfelét folytonosan ostromolta, ez pedig szarvaival és csülkeivel védelmezte magát. Jóidéig kétes volt a harc kimenetele, a küzdők egyaránt minden erejöket fel látszottak használni, s hol egyik, hol másik felé hajlott a győzelem. Végre a bivaly előnyben látszott lenni, felülkerekedett, s a hanyatt fekvő kaimánt lábaival tapodta, úgy hogy mármár legyőzöttnek hitték. Ekkor azonban a vadállat szájába kapván mindinkább gyengülő ellenfelének lábát, rettentő