Az állatvilág csudái , érdekes jelenetek az állatok életéből az érettkoru ifjuság számára.- / 2. Kiad.-Pest, Heckenast Gusztáv, 1871. / Sz.Zs. 2663

I. A Sahara puszta vadállatai

18 különösen a növényország termékeire nézve; de nem csekélyebb gazdagságot mutathat fel az állatország is, főleg Egyiptomban. Itt található a berber ló, és számos baromcsordák meg juhnyájak teszik főkincsét a beduinoknak, kik távol a városoktól és más állandó lakhelyöktől, vagyonukkal oda költöznek, hol fris vizet és jó legelöt találnak. Ideiglenes tanyájukat is rendesen romok és barlangok közelében ütik fel, hol sátrakban és cserényekben húzzák meg magukat. Különösen kedvelik a Nil partvidékét, s e folyam hosszában húzódnak felfelé egészen forrásáig, vagy a mellékfolyók futását követik. Békés szellemű pásztornépek ezek, melyek a szomszéd határvidéki nemzetekkel cserekereskedést űznek, lovakat és vágómarhát adván a szükséges fegyverekért és ruhákért. Mások ellenben rablók, s felette veszedelmes útonállók, kik között védkiséret vagy főnökeiktől kiadott védelmi útlevél nélkül utazni alig lehet. Egyébiránt vendégszeretök, s a vendégjogot nagyra becsülök; s az idegen legbiztosb közöttük azon esetben, ha egészen védelmük alá helyezte magát, mely tekintetben Ígéretüket szentül megtartják. Utazásaikban rendkívül vigyázniok kell, nehogy a folyók partjain és a kősziklák barlangjaiban ólálkodó veszedelmes ragadozóktól megtámadtassanak. A sakál vagy török róka és különösen a hiéna folytonosan követik karavánjaikat s még az embert is megtámadják, ha védtelen állapotban találják. így a keselyű és hiéna egyformán bebarangolják a vidéket, s a vándornépek által hátrahagyott állati maradványokat és elhullott dögöt fölkeresve, társaságban lakmároznak. A hiéna azonban ilyesfélék hiányában még a sírokat is bolygatja, s kikaparván a hullákat, azokat jóizüen felemészti, egyébiránt a fris húst sem veti meg, s ha szerét teheti, a csordákban nagy pusztításokat visz végbe, s ha nagyon éhes, a pásztorokat is megtámadja. Rendszerint fél ugyan az embertől, de ha nagyon éhes, vagy ha megtámadtatik, dühösen védelmezi magát és vakmerősége határt nem