Az állatvilág csudái , érdekes jelenetek az állatok életéből az érettkoru ifjuság számára.- / 2. Kiad.-Pest, Heckenast Gusztáv, 1871. / Sz.Zs. 2663

VI. Hindosztáni vadászképek

112 miszerint palankinban, azaz pompás gyaloghintóban vitettük volna magunkat. Az ünnepély nagyszerű táncmulatságban, drága vacsorában és fényes kivilágításban állott, mely alkalommal a számtalan égő lámpák a csatornákban és víztartókban visszatükrözve varázsfénynyel áraszták el a tájt. Nemcsak a hollandiai kormányzóságnál levő magasabb hivatalnokok voltak jelen családjaikkal együtt, hanem a meghivottak közé tartoztak több benszülött ifjú fejedelmek is (mert a hollandok csak a partvidékeket birják), kik a miveltségtöl épen nem idegenek, sőt azt annyira elsajátították már, hogy bármely európai társaskörben bátran felléphetnének. Másnap ezen birtokhoz tartozó nagy gazdasági épületeket s azoknak mind belső mind külső elrendezését tekintettük meg. Mindenütt hollandi tisztaság, és — a tartománynak termékekben! bőségénél fogva, melyek itt voltak lerakva — nagy gazdagság tünt ki. Épen azon tért nézegettük, mely a szelid elefántok számára volt felhányva, midőn egy nő a minket vezető felügyelőhöz rohant, térdeit átkulcsolta, és az általunk érthetlen benszülött nyelven előtte esdeklett. Később értettük meg a dolog állását. Ugyanis egy tigris, mely a telepitvény biztosságát már több hetek óta fenyegette, mert már több szarvasmarha lön áldozatává, két gyermekei közül — úgymond —• kik gond nélkül játszadoztak a folyamnál, mely gunyhójukhoz nem messze foly, egyet megtámadott, azt szétszaggatta és elvitte, a másik pedig csak nagy iigygyel-bajjal szabadulhatott meg s adhatta tudtára anyjának a szerencsétlenséget. Annyival nagyobb ok volt tehát most a hajtóvadászatra ezen ragadozó állatok ellen, melyek e vidékre csak ritkán szoktak ugyan vetődni, de most már garázdálkodását eg}^ ily kellemetlen vendégnek tűrni sehogy sem lehetett tovább, és igy azonnal meg is kezdetett az üldöző hadmenet. Hogy minekünk részt kellett vennünk e