Az 1883, XX. törvénycikk a vadászatról, kiegészítve a reá vonatkozó törvényekkel és rendeletekkel. Budapest, Eggenberger, 1888. / Sz.Zs. 1711

VI. fejezet. Az eljárásról

22 1883: XX. tcz. a vadászatról. 22—25. §. b) hamis eskü, hamis tanúzás, hamis vád, lopás, rablás, zsarolás, sikkasztás, zártörés, orgazdaság, csalás vagy okirathamisítás büntette vagy vétsége miatt soha büntetve nem voltak; c) az illetékes hatóság előtt felvigyázói minőségük eleve bejelentetvén, e felől hivatalos bizonyítványnyal vannak ellátva. 42. §. A vadászat tulajdonosa vagy haszonbérlője és a felvigyázó személyzet, nemkülönben a. közrend fentartására hivatott közegek jogosítva vannak mindenkit, kit tilos vadászaton kapnak, ha magát fel nem ismerhetővé tette, nevét eltagadta, vagy állandó lakhelye ismeretlen, a legközelebbi községi hatósághoz kisérni, hogy itt kiléte kideríttessék. 43. §. Vadászati kihágásokra nézve a hatósági illetőséget az elkövetés helye határozza meg. Ha az elkövetés helye szerint több bírói hatóság lenne illetékes, ezek közül a panaszló szabadon választhat. 44. §. Ha többen társaságban követtek el valamely kihágást, a kártérítésért egyetemleg felelősek. A büntetés mindenik tettesre külön-külön szabandó ki. 45. §. A vadászati kihágások által okozott költségek és közvetlen károk, a menyiben az eljárás folyama alatt bejelentetnek, a kihágás felett hozandó Ítéletben megállapítandók.