Andrásy Manó gróf: Utazás Kelet-Indiákon. Ceylon, Java, Khina, Bengal. Pest, 1853. / Sz.Zs. 1412

Ceylon

38 GR. ANDRÁSY MANÓ. hogy nincs joga rendelkezni az üres ülésről, mert én bérlettem ki az egész kocsit. Mivel azonban tisztes vendégünk, csak a legközelebbi, alig félórányira eső városba igyekezett, fölhagytam jogom érvényitésével. Sőt később mulatságosnak láttam a jelenetet, olly érdekes volt az ellentét a diszesen öltözött, épen legkevesbbé indusképü hölgyek és e barna ficzkó között, kinek egész öltözéke két-araszos kötény, és ki ezenfölül szenvedhetleníil illatozott a kókuszolajtól, melylyel e szigetbeliek testüket kenegetni szokták. Nevetnem kelle, midőn láttam, a jámbor mennyire törekszik szerény viseletével tűrhetővé tenni ruhátlanságát. Délre Bentotte fogadójában Ízletes ebédünk volt, sőt osztrigával is szolgáltak, mi csak ez egy helyen kapható Ceylonban. Ha osztrigáit hlis helyen tartaná, épen nem volnának rosz izíiek. Tovább utunkban is majd mindenütt kókuszfák árnyékában haladtunk egész a következő állomásig, hol újra lovakat váltánk. E minden % órában eléforduló fogatcseréléseknél egyéb baj nem igen akadt, csak hogy többnyire csökönös lovat kaptunk, mellyet elébb ki kellett tolni állásából, ugy indult meg a kocsi. Mig kocsisom a ki- s befogással vesződött, egy éretlen kókuszdiót vettem a közel guggoló barna gyerkőcztől, ki nagy késével levágván tetejét, ugy adta át megehető részét, mellynek illyenkor leve szomjúságban enyhítőbb a forrásvíznél. Következő állomáson a kocsis tréfás mulatsággal lepett meg bennünket. Ülése alól elővette kakasát, az általunk eddigien észre nem vettet, és egy itteni lakoséval viadalra ereszté. Nem tudom, eredeti szokás ez itt, vagy angoltól kölcsönzött mulatság ? de annyi bizonyos, hogy a látványra összecsődült nép nagy érdekkel és élvezve nézte a viadalt, melly a kocsis kakasának diadalával végződött. A győztes gazdája nagy elégülten hagyta el a küzdtért, megjegyezve, miként vitézségben nincs mása kakasának az egész szigeten.