Andrásy Manó gróf: Utazás Kelet-Indiákon. Ceylon, Java, Khina, Bengal. Pest, 1853. / Sz.Zs. 1412

Ceylon

34 GR. ANDRÁSY MANÓ. lábai elefántéi vastagságára dagadnak, hogy még körme sem látszik, talpa annyira el van födve a daganat alá. Az illy ember, mert életmüvezete még ép, rendes munkáit végezheti, sőt utczára is kijár, ha bár csak tipegtopog. Némellyek több év múlva kigyógyulnak, mások ismét belehalnak e szörnyű betegségbe. A fönebbi szinhelyet elhagyva egy kis öblön tul egy közel eső zárt völgybe kanyarodtunk, melly kellemes változatosságával csak növelte a kirándulási élvezetet. Ezen tul már sokalni kezdé kocsisunk a mulatságot, de, arczfhitorgatásaiból tükröződő visszatetszésével keveset törődve, tovább hajtaték, mig a tengerre nyiló kanyarulathoz érnénk, hol kiszállottam, nézni a halászokat, kik ép ekkor horogvetéssel foglalkoztak. Érdekes volt látni őket, lélekvesztőikben a hullámzó tengeren, amint a habok tetején lebegett, vagy a hullámmélyedésbe siklott alá kicsi ladikjuk. Néhány lépésnyi távolból tisztán kivehetém, milly ügyesen horgászszák az apró halakat: egy különösen belebb a tengeren alig fél óra alatt legalább harminczat fogott, olly gyorsan és ügyesen veté horgát. Pedig e horog nem vas, hanem csak kókuszlevél, mellynek tűs végére egyegy rizsszemet szoktak tűzni csalétkül. Tengerdagálykor az áradás játterét itt is eleikeritik nádvarsákkal, mint Tiszánkon kiöntéskor szokás, hogy az apály idején visszahajtott hal benne akadjon. —- A közel eső halászok nem tudták egyébre vélni, miért álldogálok itt, azért különféle halat hoztak elém eladás végett, mellyekért egykét darab ezüstpénzecskét vetvén

1, elégülten hagytak oda. Magam is ezután visszafelé tartottam, melly utamban a tegnapi mürmanok egyike háza előtt megállita, hogy zafírjaiból vegyek: de ma sem tudott szebbeket mutatni a tegnapiaknál, azért szárazon hagytam őt. Visszatérőben vettem észre a fekete és belváros között egy kellemes dombon a kath. templomot, honnan az egész vidékre és városra ellátni: mig e nézdelésben merengtem, egyszerre