Andrásy Manó gróf: Utazás Kelet-Indiákon. Ceylon, Java, Khina, Bengal. Pest, 1853. / Sz.Zs. 1412

Bengal

UTAZÁS INDIÁKON. 303 i get köteles fizetni a kincstárnak: innen aztán a példátlan gondosság hadserege élete iránt. Délutáni sétakocsizás végeztével mr. Th. jeles fegyvergyűjteményét néztük meg. Többi közt volt abban egy körmös keztyü, mellyet a régi indusok gyűrűként ujjaikra húztak, markukba rejtvén ennek tigriskörömként idomitott vasfogait: s ha ezzel ellenüket arczul csapák, vagy megölelték, az meghalt sebében; mert a körmök hegye már elébb méregbe mártatott. Kissé figyelmesben találtam megtekinteni e darabot, miből nagy zavaromra azt gyanitá mr. Th., hogy megkedveltem, s ő azonnal itteni szokás szerint kedveskedett vele. Hiába szabódtam, el nem utasithatám többé az ajándékot. Mondhatom pedig, idegenre nézve zavarba ejtő, s kellemetlen dolog ezen udvariság: azért ezentúl ovakodám Indiákon valamit figyelmesben tekinteni meg, mert nem örömest látom a kedveskedést. Emiitvén mr. Th. előtt, milly igen óhajtanám látni a szomszéd fejedelmet keleti fényében: azon tudósítással örvendeztetém meg, soha jobbkor nem jöhettem volna, mert ép a napokban esik azon elfogadási nagy ünnepély, melly a fejedelmi udvarban havonként egyszer fordul csak elé. Illyenkor — úgymond mr. Th. — szinről szinre, teljes fényében látható a fejedelem. Még ez nap este meglehetős katonai zene mulattatá a vendégkoszorut, másnap pedig az ezredi orvos ebédjén gyűlt össze a társaság. Orvos ur, e megtestesült Nimród, örömmel hordoza meg vadászati diadaljelei közt, miután megtudta, hogy én is szenvedélyesen íizöm e foglalkozást. Szobáit csupa tigris-, meg oroszlánbőr födte, sőt még bölénybőröket is birt, mikből Ítélve az indiai bölény valamelly est különbözik attól, mellyre férfias őseink egykor Erdélyben olly örömest vadásztanak. Egyébiránt orvos ur, ki ollyannál ollyanabb kalandokat koholt és árult igaz gyanánt, nem igen akarta hinni jávai vadászatimat. Mindazáltal kedves emberem lőn, mert a na-