Andrásy Manó gróf: Utazás Kelet-Indiákon. Ceylon, Java, Khina, Bengal. Pest, 1853. / Sz.Zs. 1412

Bengal

UTAZÁS INDIÁKON. 2 301 érintem, olly csavargós, rendetlen folyású, partjai szintolly alacsonyak, szakadásosak egy felől, más részről meg menedékesek, mint Tiszánké, sőt kiöntéseiben is egyenlő lehet, mert a parti helységek, épen ugy emelkedettebb helyekre, hátasokra épülvék áradás ellen, mint a magyar folyam szomszédában. Továbbá itt is minden ember kényekedve szerint ver országutat; nádasok szélén ott búsong féllábon a gólya, — s olly elhagyatottan nyújtogatja nyakát a gémeskút, szakasztott mása mieinknek, sőt az indiai gulyás vagy baromőr is csak ugy guggol a látóhalmon, vagy támaszkodik állával láncsájára, elkinézve némán a semmibe, mint pusztáinkon a botra diileszkedő bojtár. Ennyi hasonlat ez indiai vidék és alföldünk között, délibábos rónáinkra varázsolta vissza lelkemet: és tán, ha nem tudom, hol vagyok, bizvást azt hiszem, szemeimnek Tiszánk völgye nyilt meg valahol Hortobágy körül. A faluban, hova most értünk, pihenőt kelle tartani estig, mert csak akkor folytatható a palankinutazás. Reggeli után első dolgom lőn, kimosakodni az ut porából, e végre az indiaszerte szokásos korsófürdést használván, azaz 10 — 15 korsónyi vizet öntettem fejemre zuhany képen. Fürdő-kádról itt szó sincs, tán merő uj találmány lenne még. — Hol megszálltam, a fogadó, társasági költségen épült, ebben szinte, mint angolindiákon mindenütt, kiszolgált vén katonák alkalmazvák vendéglősül, kik adómentesek, de megszabott árért kötelesek élelemmel szolgálni az utasnak: fölebb az országban már csak puszta épületek állanak fogadóul, de bennük aztán miként jut ebédhez az utas? már arról gondoskodjék ő maga. Egyébiránt indiai fogadóban az étrend majd ugyanaz, mi a ceyloniakban: a vendég többnyire csibekerit, sült hússzeleteket, és indusosan gőzbefőtt száraz rizskását kap ebédül, s hozzá italképen jó angol sört , melly néha itt ócsóbb, mint otthon, alkalmasint azért, mivel vámmentesen hozatható ide, és mivel itt nincs fogyasztási adó.