Andrásy Manó gróf: Utazás Kelet-Indiákon. Ceylon, Java, Khina, Bengal. Pest, 1853. / Sz.Zs. 1412

Londontól Ceylonig

UTAZÁS INDIÁKON. 23 bion hajói nem szállítnak többé rabnégereket, sem, miként az egykori török kalóz, fehér rabférfiakat, de csakugyan ő az, melly a nőnem irányában máig nem is meri e philantropiát; mert Indiába menő minden hajója visz legalább öt-hat fiatal és agg hajadont, szépet, rutát egyiránt, kiket áruczikk gyanánt szállíttat valamelly üzérkedő ismeretlen férj karjai közé. A czim tehát változott, de a dolog lényegileg az, t. i. emberrel kereskedés. r E furcsa körülmény igy alakul: Az Indiákra fiatalságában került vagyontalan angol fáradhatlan szorgalom, kitartás, szerencsés üzlet, zsiros hivatal által kuporgat idővel annyit össze, hogy abból utódira, ha volnának, már hagyhatna eleget. Belátja ekkor az uraságra vergődött, mi jó volna a házhoz egy feleség! Igen ám, de közelben nincs, otthonról pedig nem maradt rá olly viszony, hogy annak nyomán boldogitásra idézhetne elő valamelly szépet. Ir tehát haza rokonának, vagy más vállalkozónak, hogy szerezzen számára nőt, kinek termete legyen illyen, kora amollyan, szóval lába kis körmétől szemhéjáig leirja, milylyent akar. Utána veti fejét a hajhász, s a kezében tartott specificatiohoz képest lelvén egyet, arczképét, ha van, előre küldve, fölrakja őt in corpore a legelső hajóra, mellékli hozzá a leltárt, a nőnek geotopographicostatisticai hű leirását és szállíttatja a kitűzött helyre, czimezve a megrendelőre, ki már lesi valamelly állomáson a becses küldeményt. Hajónkon szinte volt néhány illy becses czikk, köztük egy aggsziizecske, kivel már kellett volna találkoznia vőlegényének: de mind ezig egy állomáson sem mutatkozott. Szegénykét nagyon megilleté jegyese hanyagsága, s ha olly nevetséges nem lett volna ez ügy, szánakozhatánk a szűznek aggályos helyzetén. így azonban minden állomáson kárörvendő kíváncsisággal lestük a boldogot, az irigyletest, ki karjaira fűzi majd e gyönyörű antiquitást. Adent elhagyva, jó ideig láttuk Afrika partjait, majd egy