Andrásy Manó gróf: Utazás Kelet-Indiákon. Ceylon, Java, Khina, Bengal. Pest, 1853. / Sz.Zs. 1412

Londontól Ceylonig

UTAZÁS INDIÁKON. 21 elsőség, kirakodnék, mi e néger fiuknak pénzt hánytunk a tengerbe, s ők utána esve, még azon usztában, mielőtt fenékre szállhata, fogták el, akár csak a hal a nekik vetett morzsát. E fiuk a túlsó partról szemale nevü szerecsen ivadék: hajaikat valami vörös agyaggal kenik be, mert az úszókén nagyon megtetszett a festés; valamivel szőkésebbé lett fejük, de a viz sem öblitheté le teljesen e mázaiékot. Hihetőleg, mert födetlen fővel járnak, a nap hősége ellen hordják hajukon ez agyagkenőcsöt. A fogadóban megint e fajbeli csapat ajálgatá szamarait, mellyeken el is nyargaltunk legott megtekintni a belföldiek városát, a craternek épen közepére esőt. E rendesen épült csinos kis városban láttuk az első szipoi-indiai ezredet, melly izmos, jó alkatú, szép legénységből áll. Az ide s visszuton, valamint a városban többször jött szembe velünk egy-egy csapat arab, tehervivő tevéket hajtva maguk előtt. Ezen arabok sokkal vadabb tekintetüek, mint a kairóiak. Egyébiránt e sürgés eléggé bizonyitja, hogy mind jobban jobban erre húzódik Arabiából a kereskedés. Kinyargaltunk a félsziget csúcsára is, hol erős nagy kapu zárja el azon vékony földnyelvet, melly Adent a szárazzal köti össze. Az erősségből derék ütegek tátongnak alá uralkoo o o dólag az egész félszigeten. Van is szükség ez ágyukra, mert az arabok már néhányszor kisérlettek az erősség ellen merényt: de a támadás mindannyiszor meghiusult. Különben Aden a rettentő forróság miatt nagyon egészségtelen: azért birása felette költséges, mert gyakori a halálozás; de kénytelen Anglia megtartani e helyet a keletindiai hajózás és egyéb kereskedelmi érdekei végett. Visszatértünkkel a fogadó előtt szamárfuttatást rendeztünk a néger fiuk között, majd aztán pénzt dobálván közéjük, mulatságunkra szolgált a kapkodás, melylyel a zsákmány után estek. Mintha csak hangyafészket bolygatnánk, megannyi óriás