Andrásy Manó gróf: Utazás Kelet-Indiákon. Ceylon, Java, Khina, Bengal. Pest, 1853. / Sz.Zs. 1412

Londontól Ceylonig

18 GR. ANDRÁSY MANÓ. ják az emberi tetemet. Bizonyosan, miután könnyebben rohadó részeitől megfoszták, a napra tették ki száradni, és csak azután rakták sirboltjaikba a hullát. E mellett szól máig azon newselandi és borneoi szokás, hogy napon és füstön aszalják az eltartásra szánt emberfejeket. — Hogy az emiitett dögöt a vadak föl nem emészték, annak tulaj donitható, mert emberi lak szomszédjában hever a tetem, mellyet az afrikai hőség múmiává aszalt. Kairótól Suezig a pusztát, mellyen azelőtt életveszélylyel hetekig húzódhatott az átkelés, huszonkét óra alatt nyargaltuk végig váltott lovakon. A váltásnál nem igen támadt baj, kivéve, ha valamelly állomáson az ujonan befogott ló nem inditott; de ez esetre ott volt a néger fiu, ki a bakról, hol guggolni szokott, leszökvén, mindaddig vezette a csökönyöst, mig belejött rendes futásába. Suezhez közeledve, ha még a földabroszt is gondosan vizsgáljuk, mindinkább föltűnővé lesz itt a hely szinén, hogy valaha e sivatagot tenger öntözé; a hullámjárás határait tisztán meg lehet különböztetni maig:

y ha pedig magát a veres tengert apály s dagály alkalmával nézzük, még jobban meggyőződhetünk arról, hogy egykor e viz külebb hullámzott, t. i. a mai szárazon. Azon tervezet tehát, minélfogva a suezi szoros a középtengerrel csatorna által köttetnék Össze, legkevesbbé sem kivihetlen, csak a röpülő homok ne temetné be a medert. Ma azonban, mint a lapokból olvassuk, fölössé vált e csatornaterv, mert jobbnak látták, vasutat húzni a két tenger közti pusztaságon. Marczius 17-én értünk Suez falai alá, ha ugyan falnak mondható, mit a gyermek is kényelmesen átugorhat. Megszállva a társaság által épitett .tágas, de piszkos fogadóban, ennek erkélyéről fölséges kilátást élvezheténk. Innen le s el kinézve a puszta felé, láttuk, hogy a tevék, számra vagy százan, mellyek málháinkat czipelték a pusztán, épen érkezőben vannak. Egyébiránt lelkünket és szemünket szabad útra eresz-