Andrásy Manó gróf: Utazás Kelet-Indiákon. Ceylon, Java, Khina, Bengal. Pest, 1853. / Sz.Zs. 1412

Londontól Ceylonig

16 GR. ANDRÁSY MANÓ. volna az olajtól, mellyet a férgek ellen testükre kennek naponként. Áruk iránt tudakozódván, ugy értők, hogy egy tizennégy éves fiu tiz font sterling, a hajadon pedig még egyszer annyi. E fiatal teremtések többnyire igen vidorak, nem látszanak érezni rabságukat: holott, mint hallám, táplálatuk nagyon vékony, csak annyit kapnak napjában, hogy eladatásukig el ne veszszenek. Egyébiránt helyzetük nem olly szomoritó, mint a rabnév sejteti s mint európai képzelné: mert, ha benszülött veszi meg a hajadont, utóbb családtaggá lesz; de a férfi rab sem epedhet agyon, mert gazdája ugyan keveset, vagy semmit sem dolgozik, hanem aztán ő is követheti példáját, és nem kell megszakadnia a munkában. — Legszomorúbb rájuk nézve a rabságba ejtés , mit leginkább arab martalóczok hajtanak végbe, kik illyenkor megrohanják a falut, és csapatonként hurczolják el szegényeket a rabárushoz.— Kalauzunk magyarázata szerint illy nyilvános kereskedés is külön szobákban tartogatja kiváló szépeit: és csak fényes vevőnek mutatja meg. Európai nem vásárolhat személyesen, de megbízott belföldi szolgája által akárhányat. A rab vásár megszemlélése után a város több utczáját jártuk be lovon : néhány árutért, különösen a fegyverkereskedőkét is útba ejtvén. Mindütt egyenlőn közönyösnek leltük a kereskedőt, ki áruja iránt kérdeztetvén, felelni alig méltóztatott. — A járókelő nép között többször találkoztunk részint gyalog, részint szamáron ülő hölgyekkel: de mindannyi ugy el volt burkolva, hogy egyeböket sem láttuk, csak antimoniummal festett szemhéjaikat. Azt se vehettük tehát ki, fiatal-e vagy öreg a szembe jövő? mindnyájának egyenlőn szépen ragyogott szeme: a termetről, tartásról Ítélni pedig bajos, mert az anyóka is, ha szem van rajta, begyeskedve illegeti magát. És ezek a napkeleti nők feltünőleg kaczérkodva járnak az utczán: alkalmasint sejtik, mennyire kíváncsi szépségük iránt az európai utas, ki, ha lovon, vagy szamáron látja őket, szolgáik kíséretében, mi csak előkelőt illet, azt hiszi képzelmé-