Andrásy Manó gróf: Utazás Kelet-Indiákon. Ceylon, Java, Khina, Bengal. Pest, 1853. / Sz.Zs. 1412

Londontól Ceylonig

UTAZÁS INDIÁKON. 9 állapotban, pedig, nagyságuk után Ítélve, milliókba kerülhettek egykoron. Mihelyt megállott a gőzös, rohantunk a partra, pogyászával kisem törődvén, mert annak gondviselése, továbbszállítása a hajózási társaságot illeti. Csak egy kis táskát kaptam hónom alá, de alig bírtam bottal áthatolni a tömegen, annyi mindenféle szamarász, lovász, kocsis, kalauz nyiizsge kínálkozva körülünk. Legkivált a szamarászok orditgaták fülhasitólag „donkey, donkey" (olv. dónké = szamár) szavaikat; valljon ezzel ajálgaták-e füles paripáikat, vagy csúfolták a vendégeket? különösen egy francziát, a hajón is tréfatárgyul szolgált monsieur-t, kaptak elő, kinek furcsa zavarán, komikai mérgelődésein nem győzött eleget kaczagni a kiszálló társaság. E vidám jelenet közben keresztültörve az ácsorgó tömegen, s a szolgálatát ajálgató lármázókat hátrahagyva, gyalog indultam a városnak, látni akarván az utczai sürgölődést. Minden európait, ki azelőtt nem járt keleten, sőt magamat is, ki egykor Marokkoig utaztam, meglepett az itteni keleties élénkség, e miénktől annyira eltérő világ. A sziik utczán egymást éri a sok bolt, mellyekben a kézműves úgyszólván a szabad ég alatt íizi mesterségét, s kínálgatja áruit az erre járónak. A föl alá hullámzó népségből kiválnak a méla mahumedán és a szurtos öltözetű fekete nubiai faj, a mint csendes komolysággal húzódnak odább, vagy szívják keresztbe csapott lábbal ülve csibukjaikat. Több sziik utczán átvergődve tágas térre jutni, hol europailag épült házak emelkednek, köztük a vendéglő is, hova szállanunk kellett volna: de már eleve mind elfoglalák a szobákat az Indiából jövők, kik jóval megelőztek bennünket. E haza felé igyekvő utasok, fiataljaikat sem véve ki, olly sápadt beteges színben voltak, hogy kedvét szegheték az embernek Indiába utazni, ha nem tudja, hogy e téli hónapok alatt szokás haza szállítani a betegeket. A fogadóban szállást nem kaphatván, azon néhány órát, 2