Andrásy Manó gróf: Utazás Kelet-Indiákon. Ceylon, Java, Khina, Bengal. Pest, 1853. / Sz.Zs. 1412

Ceylon

1(126 GR. ANDRÁSY MANÓ. pai városrész tehát, többnyire csak uri lak, legfölebb. ha alsó osztályában raktárak volnának: egyébként mindenben kénvelem és gyönyörködés kedveért látszanak épülteknek, mert a kis kereskedés végetti házak boltjaikkal csak a khinai városrészbe, a nem uralkodó fajéba, esnek igazán. Az európaiak által lakott részen van a sétány is, hol a város szine alkonyatkor egybe-egybegyül, és pedig a nők hintókon, a férfiak meg gyalog. Ittlétemkor egy kereskedő fiatal elefántját nyargaltatá föl alá e helyen; az élvező közönség nagyon jól mulatgatott e futtatás láttával. Estelizés után újra megnéztem a khinai részt, melly illy énkor világitása miatt igen kedves hely. Minden boltban függ egykét papirlámpa, tarkabarka szinü, különcznél különczebb alakú, minőt Európában nem láthatni soha. Az utczai sürgés is nagyobb e ragyogó fény mellett, mint naponta a hőségben. Sétám után a szini előadást látogattam meg: tán négy franczia kóborszinész játszott iszonyatos roszul a város legválogatottabb közönsége előtt. Ittlétem másodnapján apró kirándulásaim közben tigriskölyökkel kinálgatott valami khinai iizér: pedig biz jobban tevé, ha agyonütötte volna áruját, melly különben is itt fajának legnagyobb ellensége. Legalább azt mondják, miszerint a maiakkai néptelen partvidékről a keskeny szoroson ide átúszott számos tigris legizletesbnek leli a khinai vérét, s ha ezt egyszer megszoká, másra sem leskelődik, s pedig úgyannyira, hogy öt fekete közül kész kiválasztani egyetlenegy khinai zsákmányát. Azért alig van hónap, mellyben egyet kettőt meg ne emésztenének. Sőt e nyalánkságában némelly tigris elég vakmerő a város alatt állani lesbe: nem rég is ittlétem előtt a közel mezőn két khinai munkást faltak föl, harmadik csak fára kúszással mentheté meg életét. Egyébiránt másutt nem bántja annyira az embert, sőt itt sem mindegyik, csak melly már embervért izelite, miről többé leszokni nem bir. Ez illyennek