Andrásy Manó gróf: Utazás Kelet-Indiákon. Ceylon, Java, Khina, Bengal. Pest, 1853. / Sz.Zs. 1412

Ceylon

UTAZÁS INDIÁKON. 119 volt ananászszal, kiszálltunk egy belföldi kunyhója előtt, melly festői helyzetben kókuszliget mellé épült, és szinte kínálkozni látszott barátságos elfogadásunkra. Gazdája, ki közel rizsföldjét szántogatá bivalfogatán, mihelyt megpillanta, intett, hogy szívesen lát, de előbb toilettejét kelle rendbe hoznia, mert azon legtermészetesb pongyolán volt a mezőn. Udvariasan üléssel kinált mindjárt: természetesen a földet értve ülhelyül, s néhány ananászt és kókuszdiót, azon frisiben szakasztottakat, raka elénk. Szakasztani hamar tudott, mert lábát összeköté, s így a fa gyiirüzete mintegy lépcsőül szolgált a kuszónak, mert a kötelék, mint kerekfogakban az orsó, megmegakadt azokon. — Elköltvén a hűsítőket, néhány anasz nevii aprópénzzel köszöntük meg a szívességet: és haza siettünk az alkonyi világítás pompájában. Szinte fájt az est leborultával nem láthatni többé a búcsúzó nap sugaraitól olly bűbájossá emelt vidéket. Mielőtt Gallet elhagynám, a gyümölcsárutért látogattam meg, hol csakugyan két olly fajra bukkanék, mellyeket eddigien nem ismertem. Egyik dambe nevü, alakra hasonló a tirolalmához, de husszövete gyöngédebb, szaga, mint a rózsáé, ize kissé savanyus, azért egészséges lehet, de nem kellemes. Magva nagy és lágy. Másik a kuschu, ollyan mint a paradicsomalma, búbján koronaként a mag, legizletesb része, melly nyersen is, sülve is jó, s ez utóbbi esetben mogyoró izü. Maga az alma csipős fanyar: azért, ízlésem szerint, európai nem eheti meg.