Alvinczy Sándor: A Szaharában , útirajzok és tanulmányok / Budapest, Franklin, [1890]. / Sz.Zs. 1473
XII. A Sott-ok
XIL A SO TT-OK. A sott-ok az oázok és homokbuczkák mellett legsajátságosabb jelenségei a Szaharának. Ez elnevezés magában egyesíti a tó. mocsár és kiszáradt medencze fogalmait. Csakugyan vannak sott-ok, melyek az évnek különféle szakaiban mind a három alakban jelentkeznek. Az utazóra nézve egyaránt veszélyesek és különös természeti tünemények színhelyei: a kiszáradt medencze terepét néha méter vastagságú homokkal vegyített gipsz-szerű anyag fedi, közbe-közbe csillámszerű állapotban levő kénsavas sóképződményekkel, mindannyi maradványai az évezredeken át itt ösözegyült és ismételten elpárolgott sós vízállományoknak. Vakító fényben tükröződnek itt vissza a napnak sugarai; a hőmérsék legkisebb változatai légáramlatokat idéznek elő és a fata morgana kápráztató tüneménye lesz látható. A végtelen pusztaságot fehér ködszerű fény árasztja el, mely lehetetlenné teszi az utasnak a tájékozást. A vakító fehérségben, az égető légkörben a fej elbódul, káprázó szemeinket egyszerre csodás látvány igézi meg: látszólag közelben mosolyg felénk egy tündéries oáz arany és ezüst levelű pálmafákkal, melyek közt smaragd háttérrel gazdag színpompájú mecsetek,