Alvinczy Sándor: A Szaharában , útirajzok és tanulmányok / Budapest, Franklin, [1890]. / Sz.Zs. 1473

VII. Nevelés

70 A SZAHARÁBAN. fiúra s melyen vésődnek a fiatal embernek emlékezetébe és szilárd alaj)ját képezik annak a nemes józanságnak, mely által az arabs Európának legczivilizáltabb népei felett is magasan kiválik. A költészetbeni jártasságnak van a legegyszerűbb embereknél is egy minimuma, melyen alól maradni szégyenletes lenne: oly arabs nincs, ki legalább a kimagasló jeleseket nem tudná dicsőíteni énekben, elbeszélésben, versben s prózában. A társas összejövetelek, lakomák alkalmával egyik túl igyekszik tenni a másikon ebbeli ismereteivel. Ez lenne általános vonásokban azon értelmi és erkölcsi niveau, mely a legegyszerűbb nevelésnek is irányát és czélját megszabja. E mellett nincsen a magasabb maliomedán czivilizáczió központjaitól bármily távolra eső pusztaságban tanyázó törzs, melynél kevesebben-többen a szorosb értelemben vett tanultság bizonyos fokára ne emelkedtek volna. A vándorpapok vagy troubadourok azok, kik hosszabb időre vendégül maradva valamely törzsnél, a főnök gyermekeit vagy másokat, kiknek erre hajlandóságuk van irásra, olvasásra oktatják, a tökélyre kiművelt arabs nyelvnek szabatos használatára tanítják levelekben vagy más fogalmazványokban. De a kik csak tehetik, magasabb kiművelés végett iskolákba, az u. n. «zauják»-ba küldik fiaikat. 15 —18 éves korában a fiatal ember már megfelel azon képnek, melyben az arabot megjelenésében, gondolkodásában és érzelmeiben ecseteltem.