Alvinczy Sándor: A Szaharában , útirajzok és tanulmányok / Budapest, Franklin, [1890]. / Sz.Zs. 1473

E könyvnek szelleméről

E KÖNYVNEK SZELLEMÉRŐL. Akármilyen vallásnak legyünk hívei, bármely hazának fiai, fenhéjázó hiúság és nevetséges oktalanság magunkat mindenben mások fölé helyezni: hitünk, szokásaink, erkölcseink jó voltát az azzal ellenkező állapotok rovására exaltálni. Ez elfogultság legkirivóbban akkor szokott érvényesülni, — alaposságra és igazságszeretetre igényt tartó íróknál is, •— ha nem a modern czivilizáczió .szellemében haladó népeknek szellemi és erkölcsi életéről van szó. Másfél évtizeden át éltem a hazán kívül; megfordultam több világrészben és államban, érintkeztem a nemzetek kiválóbb embereivel, tanulmányoztam a művelődés különféle fokán álló népek politikai és erkölcsi életét múltjukban és a jelenben, irodalmukból igyekeztem megérteni szellemüket, értekeztem chinai, japán, arabs bölcsekkel politikai és társadalmi viszonyokról; hallottam héber, mahomedán, budhista hittudósok véleményét a vallások culturális értékéről, többé-kevésbbé észszerű és dönthetlen érveiket, melyekkel álláspontjukat védték és ha olyankor fölvetettem magamban a kérdést: kinek van hát igaza? kik bírják a legjobb törvényeket? kiknek vannak legemberiebb eszményeik ? hol élnek legmegfelelőbben az emberiség erkölcsi rendeltetésének . ... ? l*