Alvinczy Sándor: A Szaharában , útirajzok és tanulmányok / Budapest, Franklin, [1890]. / Sz.Zs. 1473

III. Az arabs

2f> A SZAHARÁBAN. lésben részesülnek, addig az araboknál nincsen senki, ki bárdolatlan maradna. Illemi szabályaik mindenben észszerűek. A személyes megjelenés prestige-e főszerepet játszik illemtanukban; a férfiaknak óvakodni kell minden cselekedettől, mozdulattól, mely ellenkeznék a komoly méltósággal ; menttnek kell lenni minden gőgtől, henczegéstol, fitogtatástól. A testet egyenesen kell tartani, a fej legyen kissé bátra vetve, de kihívás nélkül, a tekintet nyugodt, és bátor; sem gyorsan, sem nagyon lassan nem illik lépkedni, hanem ruganyos nyomatékkal; szaladni nagy szükség nélkül, ugrándozni vagy épen tánczolni épannyira illetlen, mint méltatlan dolog, valamint a bámészkodás, a fütyülés vagy nagy hangon való kiabálás. Beszélni megfontolva, kissé iinnepélyiesen, félhalk hangon kell. A testnek gondozása tisztaság szempontjából az illendőség alfája és itt helyén lesz utalni arra, hogy az európaiak nagy része, ha már testalkatukat illetőleg a nemes fajú arabs mellett siralmasan néznek ki, a testi tisztaság elhanyagolásával utálatot ébresztenek maguk irányában, körülbelül úgy, mint mikor a piszkos lengyel zsidó közénk jő. A fogakat az előkelő úrtól az utolsó pásztorfíuig mindenki nagy gonddal ápolja és a szépen nőtt fogak fehérek és épek az öregeknél is. Minden étkezés után és lefekvés előtt gargarizálják a szájat. A lábnak is kifogástalan tisztának kell lenni, mert szobába vagy sátorba lépve, a papucs formájú lábbelit vagy a csizmát az ajtó vagy bejárat előtt illik hagyni. Ez a szokás a raffinirt tisztaság kedvéért van, mert nemcsak a városi lakásokban, de a sátorokban is szőnyegek vannak s a poros lábbelivel ezeket bepiszkolnák, mi annál kellemetlenebb lenne, mert az arabok nem székekre ülnek, hanem a szőnyegre heverésznek le. A lábujjak körmei csak úgy vannak gondozva,,