Alvinczy Sándor: A Szaharában , útirajzok és tanulmányok / Budapest, Franklin, [1890]. / Sz.Zs. 1473

II. Algeria

ALGERIA. az igazi arabok közé érkezik, lépten-nyomon akad olyasmire, mi őt kedves szülőföldjére emlékezteti. Csakugyan sok a közös vonás az arabs és magyar életviszonyai, szokásai, érzelmei és gondolkozásmódja között. Értem itt a tősgyökeres, hamisítatlan magyar nemest és parasztot, a milyennek gyermekkoromban ismertem, mielőtt a vasutas czivilizáczió megkezdette volna sok tekintetben mételyező művét. Még abban is hasonlítunk egymáshoz, hogy az algíri arabok is viselték századokon át a török pasák igáját, végre, hogy róluk, mint muzulmánokról ép annyi badarság van elterjedve a külföldön, mint rólunk magyarokról. Afrika éjszaki partvidékének s a Szaharának azt a részét, melyet Algériának nevezünk, már a rómaiak is bírták nagy részben s az őslakók szerint Numi diának és Mauritániának liivták. A rómaiak uralma alatt, mint az egész éjszakafrikai partvidéken, e területen is virágzó kulturával találkozunk. A rómaiak után jöttek a vandalok s e pusztító nép a legnagyobb barbárságba sülyesztette Mauritániát és Numidiát. Majd az arabok hódították meg az országot, mely Zeiri «Al-Dzsazair»-tól (a győző) kapta Algeria nevét; 935-től 1269-ig egységes birodalmat kéj)ezett és szép fejlődésnek indult, a nélkül azonban, hogy a rómaiak alatti magas kulturális niveau-t egészen elérte volna. 1 269-ben több független államra kezdett szakadozni; 1492-ben a Spanyolországból kiűzött arabok ide vonultak vissza és bosszúból megkezdték a Középtengeren a kalózkodást. A XVI. században a törökök hatalmukba ejtették Algeria nagyobb részét, a mikor az arabok mind bej ebb kezdtek vonulni a Szaharába, hogy drága szabadságukat megóvják a zsarnoki pasáktól. Algeria a török uralom alatt egy katonai köztársaságot képezett, melynek élén a janicsárok által választott JJey