Alvinczy Sándor: A Szaharában , útirajzok és tanulmányok / Budapest, Franklin, [1890]. / Sz.Zs. 1473

XXI. Rabszolgák

RABSZOLGÁK. 167 lettel üldözi a gyengébb hitfelekezeteket, erőszakkal akarva eme nyájakat a maguk aklába terelni. Pedig mindannyian keresztények vagyunk, kiknek Krisztus urunk még az ellenség szeretetét is lelkünkre köté. A spanyol inquiziczió, XIV. Lajos dragonádáinak szörnyűségeihez hasonló borzalmas dolgokat rajongó szultánok és kaliffák viselkedéseiben sem találnánk, kik a Korán-nak e tételét «Harczoljatok azok ellen, kik nem hisznek istenben és az örökitéletben» politikai czéljaik érdekében érvényesítették s ha azokkal, kik hatalmuk ellen föllázadtak, röviden bántak is el, vallásukat nem erőszakolták rá az igájukba hajtott népekre. A vallási tiirelniességnek legszebb példáját a Spanyolországban századokon át uralkodott arabok mutatták keresztény és zsidó alattvalóik irányában, melylyel nem hasonlíthatók össze sem II. Frigyes porosz király, sem H. József császár toleráns rendelkezései, mert «ezek leginkább a vallási dolgok iránti közönynek voltak nyilvánulásai. «A próféta ezen szavai értelmében, hogy ruházzátok rabszolgáitokat oly ruhával, milyet magatok viseltek és élelmezzétek úgy, mint ti magatok éltek, a hatóságok kötelesek pártfogásukba venni mindazon rabszolgákat, kik e tekintetben hiányban szenvednek és hivatalból, gazdájának akarata ellenére is, másnak adják el, kinek módjában van őt tisztességesen ruházni és élelmezni.» «Ha a gazda túlságosan sanyargatja rabszolgáját munkával vagy olyanokat bíz reá, melyek testi erejét fölülmúlják vagy pedig a szükséges éjjeli nyugalmat megvonja tőle: a hatóságok hivatalból közbelépnek és eladatását eszközlik.» «Parancsoljatok rabszolgáitoknak nyájas hangon, jó szavakkal; ha büntetésnek helye van, legyen az megfelelő az elkövetett hibához; különösen pedig tartózkod-