Alvinczy Sándor: A Szaharában , útirajzok és tanulmányok / Budapest, Franklin, [1890]. / Sz.Zs. 1473

XXI. Rabszolgák

RABSZOLGÁK. 161 lián egyes részletek értelmezésében térnek el egymástól, vagy pedig, a mennyiben a különféle helyi viszonyok az általános tételek alapján uj jogi kérdések gyakorlati megoldását kivánták. Itt oly tételeket közlök, melyek valamennyi kódexben benfoglaltatnak és eléggé megvilágíthatják a rabszolgai intézménynek mivoltát az összes muzulmánoknál, különösen pedig az araboknál, hol a Korán-t leghívebben követik. «Csak a tényleg már rabszolgai állapotba jutott négerek képezhetik további adás-vevés tárgyait. A törvény tiltja olyan négereknek rabszolgák gyanánt való megvásárlását, kik muzulmánok, vagy pedig, kik eredetükre nézve oly négertörzshöz tartoznak, mely a venni szándékozó nemzetével baráti viszonyban áll. Ha a pogány rabszolga a vétel megtörténte után fölveszi az iszlám hitet, rabszolga marad ugyan továbbra is, az előbb fönállott föltételek szerint, de sem ő, sem magzatjai nem adhatók el más vallásúnak.» Ezekből a rendelkezésekből nemcsak az látszik, hogy a rabszolgaság intézménye nagyon meg van szorítva, de az első pont magában involválja a törekvést annak megszüntetésére, t. i. annak a kulturális stádiumnak előrelátásában, midőn a négerek egymás közti harczaikban a legyőzötteket nem fogják többé lemészárolni, mit csak azért nem tesznek már, mert rabszolgákká téve, eladhatják őket. Ha a néger államok valaha annyira czivilizálódnak, hogy békésebb viszonyban fognak egymás mellett élni és elkeriilhetlen ellenségeskedéseik alkalmával is a most Európában uralkodó elvek lesznek irányadók a legyőzöttekkel szemben, akkor a muzulmánoknál eo ipso megszűnik a rabszolgaság intézménye, mert ők csak már rabszolgasági állapotban levő négereket szerezA Szaharában. 11