Alvinczy Sándor: A Szaharában , útirajzok és tanulmányok / Budapest, Franklin, [1890]. / Sz.Zs. 1473

XVIII. Ünnepélyek és közmulatozások

142 képesek, ép annyira meglepő látvány, mint a lovasoknak elgondolhatlan ügyes és merész testmozdulatai, midőn az ellenség golyói ellen fedve magukat, a lónak vagy hátán lapulnak meg, vagy oldalt csimpászkodnak bele oly módon, hogy balkezök, mely a puskát tartja, egészen szabad legyen és jobb kezüket is a fegyver töltésére és lövésre használhassák. Azonban, daczára nagy gyakorlottságuknak, ily nagyobb szabású fantáziák ritkán folynak le balesetek nélkül. Az itt szóban forgó ünnepély alkalmából tizenegyen sérültek meg többékevésbbé súlyosan. De ez ép oly kevéssé riasztja vissza a bravourlovaglásoktól, mint előkelő sportmanjeinket az akadály versenyektől, melyek minden évben szintén szépen megkövetelik áldozataikat. Megemlíthetem itt, hogy a Szahara klímája bámulatosan kedvező a sebek gyógyulására és a hajdan nagy virágzásra emelkedett arabs sebészet több vívmánya máig sem ment feledésbe a sivatagban élő utódoknál, és az itteni orvosok a sebészetet több szakértelemmel kezelik, mint a belgyógyászatot, mely sok tekintetben kuruzslássá fajult. Az arabs lovas, midőn ily hajmeresztő módon védi magát az ellenség golyói ellen, maga részéről a lehető legnagyobb preczizióval viszonozza annak lövéseit. A fantáziának végét ép oly mutatványok képezték, midőn a vágtató lovasok, paripájuk hátára lapulva vagy oldalt belécsimpaszkodva, golyóval megtöltött fegyverükkel czélba lőttek bámulatba ejtő eredménynyel. A jelenlevőknek harczias lelkesedése ekkor már a delirium niveaujára emelkedett és az örömujjongás — hogy történetim legyek — kezdett minden tekintetben kicsapongó lenni. Éktelen zaj, folytonos kurjongatás és lövöldözés közepette a sokaság visszatért a városba, hogy ott a lakomázás örömeinek adja át magát, élénken kommentálva