Alvinczy Sándor: A Szaharában , útirajzok és tanulmányok / Budapest, Franklin, [1890]. / Sz.Zs. 1473

XVIII. Ünnepélyek és közmulatozások

ÜNNEPÉLYEK ÉS KÖZMULATOZÁSOK. 137 nemzeti szokásainkban, intézményeinkben, élet- és világ­nézetünkben. Ily irányba terelt elmélkedéseim közepette bámulattal telt el lelkem Algiria és a Szahara azon két­milliónyi arabja iránt, kik immár félszázad óta a francziák politikai fenhatósága alá jutottak és kik közül a hosszú ötven év alatt egyetlen egyet sem sikerült a győzőknek asszimilálni. Hiába való minden dédelgetés a francziák részéről, nincs a földnek az a kincse, melylyel az arabot hite és nemzetisége megtagadására lehetne bírni. Haza­fiság! — e szóban foglaltatik az arabs szív vágyainak összesége és mindaz, a mi kedves és kívánatos neki. mindaz: egytől-egyig csak kiegészítő része annak. A ha­zafiság erényeinek koszorújában legfényesebben ragyog­ás a szerencsének semmi forgandósága el nem homályo­síthatja azt. Köztük éreztem át igazán a hazafiság valódi értelmét és megtanultam azt többre becsülni, elfogultsá­gában is az egyoldalú czivilizáczió sokat dicsőített vív­mányainál, melyek az igazi művelődéstől gyakran oly nagyon távol esnek. Fölébredt bennem annak tudata, hogy szebb életczél, a legszerényebb hivatásban is, —­hazánknak, hasznára érvényesíteni erőnket, mint menten minden egyéb kötelmektől, lelkünket és értelmünket azon szellemi gyönyörök élvezhetésére idomítani, melyeket Párisnak tudományos, irodalmi, művészeti és czivilizál­tabb társadalmi mozgalmai nyújtanak. Az alföldi puszták gyermeke, egykori érzelemvilágával, mint Phénix ham­vaiból, föléledt bennem és mintegy bűverővel végkép széttépte mindazon kötelékeket, melyek örökre Páris boulevardjaihoz látszottak bilincselni. Ily hangulatban találva magamat, az egyszerűségében fenséges ünnepély fokozott hatással volt reám, s midőn a hazafias beszéd végeztével a jelen voltak egész tömege a nemzeti dalt zengette el, mint szívből fakadt hangokat rebegtem el:

Next

/
Thumbnails
Contents