Alvinczy Sándor: A Szaharában , útirajzok és tanulmányok / Budapest, Franklin, [1890]. / Sz.Zs. 1473

XVI. Társadalmi rend

24-0 A SZAHARÁBAN. megkeserülik kis gyerekeid hogy védenczeinket bántjátok !» Más napon az öt franczia a kisérő arabssal minden baj nélkül érkeztek meg a törzshöz, még el sem vettek tőlük semmit. A vérbosszú intézménye ez esetben hat ártatlan életet mentett meg. Ne csodálkozzunk tehát ha a vérbosszú intézményének egész poézise van a Szaharában, melylyel kapcsolatban a nagylelkűség, a hűség, a barátság, az önfeláldozás ritka példái nyilvánulnak. Különösen pedig ne botránkozzunk meg azon, hogy a joggyakorlat elvben elfogadja, annyival kevésbbé, mert különféle intézkedésekkel annyira megszorítják mint nálunk az önvédelmi jogot, nevezetesen a vérdíjjal, melyért a körülmények szerint az egész nemzetséget vagy a törzset is lehet felelőssé tenni. A való tény pedig az, hogy az egy ártatlanért, ki a vérbosszú intézményének áldozatul esik, tíz más ártatlan marad megóva elrettentő hatása által. Nem akarom végre fölemlítés nélkül hagyni a kadlii-k fenyítő eljárásában szokásos gyakorlatot, hogy a rendes bírság kivetése helyett a kihágóknak lelkükre beszélve, fölszólítják hogy a jó hírnevükön ejtett csorbát tegyék jóvá valami jó cselekedettel és rövid időre rá lehet hallani a törzsben: «X. egy rongyokban érkezett utast újonnan fölruházott; Y. egy tehénnel ajándékozott meg egy szegényen maradt özvegyet, stb.». A kihágó ezen jó érzelmeire való hivatkozás folytán sokszorta többet áldoz nemes czélra, mint a mennyit a bírság kitett volna és a jobb embereknél állandó szokássá válik, ha meggondolatlanul vagy fölhevült állapotban olyasmit tesznek, mit azután bánnak, valami jó tettel nyugtatják meg lelkiismeretüket. Azt már mondtam, hogy a kadhi-k közjegyzői teendőket is végeznek; az arabs törzseknél ősi időktől fogva létezik már a közjegyzői kényszer bizonyos ügyletek kötésére nézve, melyet minálunk Magyarorszá-