Alvinczy Sándor: A Szaharában , útirajzok és tanulmányok / Budapest, Franklin, [1890]. / Sz.Zs. 1473

XV. Sátor alatt

SÁTOR ALATT. 105 rónak, az bámulatra készti a dolog mélyére liató vizsgálót. Mielőtt az indító okokkal foglalkoznám, melyek a beduint oly erősen kötik a végtelen pusztasághoz, utalni akarok a történetre, mint bizonyságra annak kimutatására, hogy a nomád arabok nem megrögzöttségből ellenesei a letelepült életmóddal járó czivilizáltságnak: hiszen ép ezen szaharai beduinok őseinek szintén nomád testvérei és részben ezek az ősök is képezték a spanyolországi arabs czivilizácziónak tényezőit. A történet továbbá azt is tanúsítja, hogy az arabok a szerencse tetőpontján is józanok maradtak és az aranynyal s drágakövekkel díszített márványpalotákban is megőrizték tisztán azt a fenkölt lelkületet, az egyszerű erkölcsöket, melyek az arabs beduint oly magasan emelik ki a földnek valamennyi primitiv viszonyok közt élő népei felett: nem puhult el, sem el nem fajult. Mint domináló elem, a merre hódító szerencséje vitte, mindenütt a maga géniuszának megfelelőleg fejlődött városi lakóvá. Ma már az oázban sem települhetne meg állandóan a nélkül, hogy alkudozásba ne kellene bocsájtkoznia önön magával s többé-kevésbé kivetkőznie lényének jobb tulajdonságaiból. Mihelyt existencziáját az oáz termékeihez kötné, föl kellene áldoznia legszentebb kincsét, nemzeti függetlenségét, a mennyiben az oázok nagyobb részében a törökök századok óta, ujabban a francziák is tényleg gyakorolják a fenhatóságot; személyes jogai, szabadsága egy basa vagy kerületi főnök kényének lennének, alávetve idegenek Ítélnének fölötte más törvények és szokások szerint; olyanoktól függne, olyanokkal kellene érintkeznie, kik nem úgy éreznek, nem úgy gondolkodnak, mint ő. A függetlenségi szempontból legkedvezőtlenebb helyzetben levő beduinok is,