Alvinczy Sándor: A Szaharában , útirajzok és tanulmányok / Budapest, Franklin, [1890]. / Sz.Zs. 1473

XIV. Az oázok

AZ OÁZOK. 101 gekből fakadó s a homoksivatagban eltűnő folyóvizekből képződnek. Ott, hol e búvó vizek a felszínre forrásokban, patakokban fölbugyognak, oázok vagyis zöldelő szigetek keletkeznek, melyeknek friss, üde, szép volta meglepő ellentétet képez a környező homokterületek sivárságával. Mielőtt a franeziák kiterjesztették hódításaikat a Szaharának távolibb területeire, az oáz-lakó arabok már maguktól is fáradoztak primitiv eszközökkel létesített artézi kutakkal a földalatti vizet a felszínre hozni. A kútásás egy különös iparágat képez az egész Szaharában s az •ezt űzők könnyen érthetőleg nagy köztiszteletben részesülnek, nemcsak azért, mert életüket koczkáztatják, midőn kapával, ásóval egészen 50—70 méternyi mélységre hatolnak a föld méhébe, de azért is, mert ügyességüktől függ egy egész törzsnek jóléte, megélhetése. Gyakran a gázoktól megfúlva húzzák föl az ásót, ki világítás nélkül a fulasztó sötétségben dolgozik, máskor pedig nincs máiideje magát fölhúzatni, midőn a földalatti víz egyszerre erős oszlopokban felszökik. Átlag 2500—3000 frankba kerül az araboknak egy ilyen kútnak létesítése. A franeziák nagy tökélyü gépekkel eszközlik az artézi kutak fúrását s eddig több százat állítottak már föl, átvarázsolva ilymódon az előbb kopár területet buja növényzetű, mívelliető s gazdag jövedelmű oázokká. Az oáznak minden egyes fája telekkönyvezett jószágot képez; tulajdonosa utána adót fizet, mely mindégarányban áll a fa jövedelmezőségével. Egy datolyapálmafa 8—25 frankot hozhat be s némely terjedelmesebb oázban van csak ilyen két- vagy háromszázezer s ezek maguk képesek a tíz-húszezer letelepedett lakosnak a jólétet biztosítani. A többi termények is hozzájárulnak a jövedelmek növeléséhez. A nagy karavánok közlekedési vonalain vannak oly központi oázok, melyek jelentékeny