Almásy György: Vándor-utam Ázsia szivébe / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1903. / Sz.Zs. 1415

II. fejezet. A közép-ázsiai vasúton

45 A KÖZÉP-ÁZSIAI VASÚTON az utasoknak ez nincsen terhökre. A kalauzok segítenek a nagymennyiségű csomagot lehetőleg ügyesen elhelyezni az ülések alá és a podgyásztartó hálóban, de különben is a legnagyobb szívességgel megtesznek mindent, hogy a gondozásukra bízott utasoknak a hosszú utazást lehetőleg kényelmessé tegyék. Mi hármunkat még abban a kedvezményben is részesítettek, hogy csak hármunkat tettek egy kupéba, a hol csakhamar otthonosan elhelyezkedtünk, s feszült figyelemmel kezdtük kisérni az elindulást, a melyet itt Ázsia küszö­bén, a hajdani katonai vonalon sokkal körülményesebbnek gondoltunk, mint valóban történt De általában nem ez volt az utolsó ilyenféle meglepetés, a mely mindinkább azt a gondolatot ébresztette bennem, hogy az európai utazó az ázsiai orosz földön nemcsak elvont tudományos dolgokat talál, a melyek tanulmányozásra érdemesek, hanem vannak ott olyan dolgok is, a melyeket érdemes nemcsak tanulmányozni, de meg is tanulni! . . . A transzkaspi vasúton való utazás az európaira nézve rendkívül érde­kes, mert ezen az úton a legkényelmesebb körülmények között ismerheti meg mindazokat a tájképeket, a melyek Közép-Ázsiára típusosak és jellem­zők. Az út helyenként tájképileg is vonzóan szépnek mondható, az állomá­sokon pedig Belső-Ázsia mindenféle népe tolong a vonat körül. Krassznovodszkból délután 3 órakor indultunk, s csak akkor hagytuk el a kocsi folyosójának ablakait, a mikor a közelgő éjjel az idegenszerű, festői tájék egészen besötétedett. A krassznovodszki sziklabevágás után a vasút közvetetlenül a Kaspi-tó partján vezet, a melynek smaragdzöld hullámai saját­ságos ellentétben ragyognak a komor, sziklás és teljesen kopár partokkal. Messze künn a tengeren látható világosabb foltok elárulják a sekélyes, záto­nyos helyet, s ezeken néhol óriási flamingó-csapatok tanyáznak, mint hal­vány rózsaszínű, sűrűn redőzött selyemszalag az almaszín-zöld háttéren. Vadkacsák csapatai kóborolnak a part hosszában, s messze-messze a látóhatáron magányos vitorla fehérlik, a mint a szél szárnyain dél felé tart. Alkonyat felé a vonat a sokat emlegetett Uzboi felé halad, a felé a mély sülyedés felé, a mely a Nagy-Balkhán hegycsoportját elválasztja a Kis-Bal­khántól, s a melyet a legújabb időkig az Oxus hajdani ágyának tartottak. Mindkét oldalon vad, csipkés csúcsok emelkednek, vérvörös színben ragyogva a leáldozó nap utolsó sugaraiban, míg a távoli perzsiai határhegyek már az éj sötétjébe olvadnak, csak néhány hómező fehérlik ide kísérteties halavány szinben, mint az elmúlt tél utolsó emléke. Másnap reggel Gök-Tepe 1 állomáson voltunk, a sokat emlegetett turk­men-erősségnél, a melyet SZKOBELEV tábornok vett be 1881-ben; az állítólag 1 Az orosz nyelvből hiányzik az ö hangzó, a miért is az oroszok ezt a nevet Geok­Tepének ejtik ki és írják le. Ez az Írásmód azután átment a többi európai irodalomba is. Én megtartom a szó fonetikus írását, Gök-Tepe, a mely török nyelven „kck (vagy zöld) domh"-ot jelent. Ez a név bizonyára az erődtől északkeletre levő, valószínűleg mesterséges halomra vonat­kozik, s mely talán nem más, mint valamely — mindenesetre igen magas — úgynevezett hurgán.

Next

/
Thumbnails
Contents