Almásy György: Vándor-utam Ázsia szivébe / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1903. / Sz.Zs. 1415

I. fejezet. Budapesttói a Kaspi tengerig

BUDAPESTTŐL A KASPI TENGERIG 37 Baku felé a tájkép megváltozott, s egészen ázsiainak kezdett feltűnni. Kopár homokkő-sziklák, napégette halmok, a melyeken fűszál sem terem, veszik körül itt a vasúti vonalat. A hőmérséklet is tetemesen magasabb, mint a jóval magasabb fekvésű és hűvösebb Tifliszben, s miután ez a terület már klima tekintetében a száraz turáni alföldhöz tartozik, a levegő rendkívül tiszta, s azúrkék ég borul az éles vonású tájkép látóhatára fölé. A pályaudvaron a tiszteletbeli osztrák-magyar konzul, GOLDLUST HENRIK megbízottja várt reánk, a kinek segítségével mindenekelőtt féltett kincseinket, az előre küldött podgyászt kutattam fel a pályaudvar töménytelen mindenféle árúval tömött, óriási raktáraiban, s miután ez sikerült, a podgyászt azonnal a „NIKOLAJ 11" nevű gőzhajóra szállítottuk, a mely délben volt indulandó a Kaspi-tavon keresztül. Ezután az „Europa"-hotelbe siettünk átöltözni és megreggelizni. A városban némi petroleumszag volt érezhető, de még az ételeknek is volt valami petroleumszaga, figyelmeztetve bennünket, hogy a nafta városban vagyunk. Ez a kis kellemetlenség azonban sokkal kisebb volt, mint a hogyan az előző leírások után vártuk. Sokkal inkább emlékeztettek az árak arra, hogy abban a városban vagyunk, a melyben a szó szoros értelmében a földből bújnak elő a milliók, s a hol tréfás vezetőnk, GOLDLUST megjegyzése szerint, a lakosság nem is tud más számot kimondani, csak olyant, a mely legalább hétjegyű. Ezúttal csak néhány óráig tartózkodtunk a városban, akkor is legnagyobb részt előzékeny konzulunk társaságában, a ki maga is nagy gyáros Bakuban, s így ennek az érdekes kereskedelmi góczpontnak minden körülményeiről részletesen tájékozódva van. Megígérte, hogy visszaérkezésünkkora „Fekete város" minden csodáját, s a város két forráskerületének, a Bibi-Eibad és Bala-Chaneh kimeríthetetlen természeti kincseit meg fogja mutogatni. Déltájban bevezetett bennünket GOLDLUST úr a kikötőbe, a mely a Kaspitónak szép, tágas magas dombokkal környezettöblében van, s mögötte a város amfiteátrumszerűleg emelkedik a halmokra. A mi „ImperatorNikolaj II" hajónk nagy, rendkívül 9. kép. Grúz fegyverkovács Tifliszben.