Almásy György: Vándor-utam Ázsia szivébe / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1903. / Sz.Zs. 1415
IX. fejezet. Przsevalszk és a Terszkei-ala-tau
284 PRZSEVALSZK- ÉS A TERSZKEI- ALA-TAU 290 sőt, a mi még többet jelent: egyetlen egy alkalom sem volt, melyben még csak gondolhattam volna is arra, hogy a hivatalnok ilyen vesztegetést kiván, vagy vár tőlem! A mi przsevalszki esetünkben sem lehetett erről szó, hanem az volt a baj, hogy a pomocsnyik ezredesi rangot viselt, míg főnöke és elöljárója csak „törzskapitány" volt; azért aztán ezt a magas rangját minden áron éreztetni akarta velünk. Különben ennek a „hivatali túlkapás"-nak sem volt valami hátrányos következménye, mert DR. STUMMER , jól felvidulva a kis intermezzón, 13-án este programmszerűen elutazhatott. Magam MIRON vadász és a derék ELLY-BAI társaságában július 15-én indultam első nagyobb kirándulásomra a Terszkei-Ala-tau-ba, és pedig először is a Dzselán dzsailaui (nyári legelő) felé, ott lakó kirgiz barátaimhoz, a kikhez jurtomat és a szükséges podgyászt három teher-bika hátán előre küldtem volt. A Tien-san hegyrendszere a Pamir-fenföld északi pereméről kiindulva, nyugat-keleti irányban húzódó lánczaival északról bekeríti a Tarim medenczét. A hegyrendszer hossza 1956 km., s így az Alpokét (852 km.) messze felülmúlja. Meglehetősen szabályosan futó, különböző hosszúságú lánczokból áll, s egyike a Föld legnagyszerűbb gyűrődéseinek. Az előbbi fejezetekben olvasóimat ennek a hegyvidéknek környezetén vezettem végig, s meg is próbáltam velők megismertetni a sivatagok és puszták, meg a plateaukká lekopott vidékek zónáit. Csarimtól Przsevalszkig megismertük magának a hegységnek orografiáját is, a mennyiben láttuk, hogy majdnem párvonalosan futó lánczokból áll, a melyek kelet felé konvergálnak, nyugatra pedig mintegy szétnyílnak. Északról délfelé a lánczok magassága folyton növekszik, míg közöttük mind jobban és jobban emelkedő magas völgysíkok terülnek el. A Temirlik-tau kavicspusztáiról hosszas, meredek emelkedéssel jutottunk át a Nan-san lánczon, s ezen túl magas pusztára jutottunk, a melynek déli vége magasabb fekvésű, mint északon a hágó vízválasztó gerinczének magassága. Majdnem ugyanez a tünemény ismétlődött, a mikor a Szan-tas és Kiz'il-Kijah hágókon át először jutottunk be az igazi magas hegyvidékbe, s először hatoltunk be ennek a hatalmas hegyrendszernek belsejébe. Az abszolút magasságok emelkedésével együtt emelkednek a Tien-sanban a relativ magasságok is, s ezzel kapcsolatosan növekszik az egyes lánczoknak horizontális kiterjedése is. A lánczok egyik leghatalmasabbikát, a Terszkei-Ala-taut, a következőkben fogjuk meglátogatni. A Terszkei-tau délről övezi az Isszyk-kul medenczéjét. „Ala-tau" kirgiz nyelven annyit jelent, mint „a foltos, tarka hegység", s minden olyan hegyre alkalmazzák, a melyet tartós hó borít, s így sötét hátterén fehér foltok mutatkoznak; a Knngei és a Terszkei szavaknak lokális értelme napsütött oldalú és árnyékos oldalú, a mit a kirgizek az Isszyk-kul medenczéjére vonatkoztatnak, t. i. hogy az északi határláncz napsütötte oldalát fordítja a tó
