Almásy György: Vándor-utam Ázsia szivébe / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1903. / Sz.Zs. 1415
II. fejezet. A közép-ázsiai vasúton
79 A KÖZÉP-ÁZSIAI VASÚTON A perzsa köntösnek ehhez a ruhadarabhoz semmi köze nincsen, mert ezt egészben szabják ki, s nem varrják külön fel az alsó szárnyát a csípőnél, mint amazon; azért ez csak módosított csapánnak látszik. A tatárok is hasonló kabátot viselnek, s valószínű, hogy a besment is ők hozták be. Ez a kabát azonban a szártoknak különös ismertető jele, s minden szárt városban és helységben az emberek munkaközben mindig a besment viselik, míg a csapánt csak akkor veszik e fölé, ha mintegy teljes díszben kimennek a városba. Akár eredeti szárt, vagy tarandzsi ruhadarab legyen is a besmen, a mint én gondolom, akár pedig a tatároktól vették át, minden körülmények között török eredetre vall, 1 holott a közép-ázsiai ruházatokban az iráni hatásnak minden nyoma eltűnt. Az utolsó néptörzs, a melyről itt néhány szóval megemlékezni óhajtok, a dungánok (düngen) főként földmíveléssel foglalkozó népe, a melynek szunnita mohammedán vallása van, khinai nyelven beszél, s általában viseletével, szokásaival, építkezésével és lakásának berendezésével stb. épp úgy, mint különösen külső típusával is teljesen khinainak mutatkozik. A khinaiaktól különösen példátlan becsületességével különbözik, a mely nagy szorgalmával és jelentékeny intelligencziájával egyesülve, Orosz-Turkesztán legerkölcsösebb és legjobban becsült népévé tette a dungánokat. A dungánok orosz területre a Khinában kitört dungán-lázadás és Kuldzsa visszaadása óta vándorolnak nagyobb számban. Ámbár, a mint említettem, a dungánok tiszta khinai néptörzsnek látszanak, újabb kutatók, különösen az ismert GRUM-GRSHIMAILO testvérek annak a nézetnek adtak kifejezést, hogy a dungánok eredetileg törökök, és pedig azoknak a nyugat-turkesztániaknak az utódjai, a kiket DZSENGISZ-KHÁN küldött Khinába. Ezek Bucharából, Ferghanából és Szamarkandból valók voltak s nagy számban hatoltak előre a khinai birodalomban, s ámbár vallásuk különbözősége miatt a többi buddhista néptől elkülönítve, de a khinai befolyástól még sem teljesen mentesen maradtak meg. Miután így kedves olvasóimnak áttekintést nyújtottam Turkesztán népeiről, úgy hiszem, sikerült megmutatnom, hogy sokszor milyen kifürkészhetetlenek és homályosak az ethnografia tudományának útjai. Annak a közmondásnak, hogy „a valószínű nem mindig a természetes", megfelelően, a különben is czifra állapotokat az ethnografusok még jobban összekeverték, a mennyiben egész nagy csoport csagatáj-török nyelvet beszélő népet áriái irániaknak minősítettek, egy másik, vallásán és meglepő becsületességén kívül egyébként teljesen indo-khinainak látszó népet, a dungánokat, pedig ural-altai, szorosabban véve török-tatár származásúnak minősítettek. 1 A besmen félreismerhetetlen leszármazottjai a nyugati népek között is felismerhetők. Ilyen a sztambulina az ozmánokon, az aliila a magyarokon ; valószínűleg ide tartozik a lengyelek hosszú kabátja és az északi szlávok csamarája is.
