Almásy György: Vándor-utam Ázsia szivébe / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1903. / Sz.Zs. 1415
II. fejezet. A közép-ázsiai vasúton
A KÖZÉP-ÁZSIAI VASÚTON' 65 trojkát visszatartani, s egy utasnak sem szabad lovat adnia, hacsak felesszámban nincsen. Az utas rendszeresen fizet minden állomáson a megteendő útért, s két utas, ha nincs nagyon nehéz podgyásza, csak két lóért fizet, de joga van trojkát követelni; a vállalkozó irodájában nagyobb útra előfizetni nem czélszerű, mert megtörténhetik, hogy valamelyik állomáson az utas egyáltalában nem kap lovat, s akkor kénytelen paraszt-lovakkal (volnye) tovább utazni, s az előre kifizetett díjat elveszti. Ez áll a közönséges halandókra nézve; a sors kegyeltjei azonban igazolványt kapnak, a mely utasítja az állomásfőnököket, hogy a „pa kazijonnyi nádobnoszti" (hivatalos szolgálatban) utazó egyénnek minden más utas előtt lovakat szolgáltassanak. Olyan nagy a halalma ennek az írásnak, hogy az illető, valamely állomásra való megérkezésekor, az indulásra készen álló fogatból a lovakat nyugodtan kifogathatja, ha csak az is nincsen ilyen „Szvidjételjsztvo"-val 1 felfegyver- Szán „duvana^Va«- kolduló dervis, kezve, mert akkor a „prior tempore, potior jure" elve áll fenn. Azonban az úton valakinek eléje hajtani rendszerint nem szabad, s az állomásokról azon sorrendben utaztatják tovább az utasokat, a mint érkeztek, kivéve, ha valaki szándékosan meg akar pihenni valamelyik állomáson, mert akkor ám lássa, ha a később érkezők esetleg rögtön tovább utazva, el nem visznek minden lovat, s az illetőnek esetleg várakoznia kell. Akármilyen simán és gyorsan — s el kell ismernem, hogy mintaszerű rendben is — bonyolódik le a postautak forgalma, szerencsétlen körülmények folytán mégis néha valóban kellemetlen hátráltatást szenvedhet az utas. így pl visszautazásomkor, őszszel, Vysszókoc állomáson a Kara-tauban láttam egy szerencsétlen flótást, valami szárt kereskedőt, a ki már két teljes nap óta nem jutott lóhoz. A két szomszédos állomás 17 l/ s, illetőleg 24'/ s verszt távolságban van, a mit az akkori rendkívül kedvezőtlen viszonyok mellett, az etetés idejét nem is számítva, csak 8, illetőleg 10 óra alatt tudott egyegy fogat oda-vissza megtenni. Vysszókoenak csak 5 trojkája van, s a sors úgy akarta, hogy mind a taskenti, mind a vjernyii postának minden fogatra szüksége volt, s éppen itt találkoztak. Azonkívül még véletlenül néhány igazolványos utas is megfordult ott, s az alig pihent lovakat elvitték 1 Igazolvány. ALMASV: Vándor-utam Ázsia szivébe. 5
